Jobs 11
1 Då tok Sofar frå Na’ama til ords og sagde:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 «Skal slik ei svalling ei få svar? Skal slik ein storpratar få rett?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Skal menner for din ordflaum tegja? Skal du få spotta utan skjemsla?
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 Du segjer: «Rein er læra mi, eg skuldfri er i dine augo.»
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 Men dersom berre Gud vil tala og opna munnen sin mot deg,
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 og syna deg sin løynde visdom, kor han eig vit i dobbelt mål! Då skulde du nok skyna at Gud gjev deg noko til av syndi.
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 Skal tru Guds tankedjup du kjenner? Hev du nått fram til Allvalds grensa?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 Lenger enn jordi strekkjer seg og breidare enn havet sjølv.
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 Når han skrid fram og legg i lekkjor, stemnar til doms, kven stoggar honom?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 Han kjenner deim som talar lygn; han ser den falske utan leiting.
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 Det tome hovud fær forstand, og asenfolen vert til mann.
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 Men vil du bu ditt hjarta rett og henderne mot honom breida
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 og halda svik frå handa di og urett burte frå ditt tjeld,
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 då kann du lyt’laust hovud lyfta, då stend du fast og ræddast ikkje;
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 då kann du gløyma all di møda, liksom ei elv som framum rann.
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 Klårar’ enn dagen stend ditt liv, og myrkret vert til morgongråe;
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 då er du trygg, då hev du von, du ottelaus til kvile gjeng.
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 Du ligg, og ingen upp deg skræmer, og mange vil deg gjerne tekkjast.
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 Men augo veiknar på dei vonde; dei hev’kje nokor tilflugt meir, men ventar på å anda ut.»
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
