Esaias 32

1 Sjå, med rettferd skal kongen råda, og hovdingarne skal styra etter rett,

Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;

2 og kvar ein av deim skal vera som eit skyle for veret og ei livd mot sturtregn, som vatsbekkjer på ein turr stad, som skuggen av eit veldugt berg i eit uppturka land.

Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

3 Då skal augo åt deim som ser ikkje vera blinde, og øyro åt deim som høyrer, skal vera grannhøyrde,

És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

4 hjarto åt dei tankelause skal evla skyna, og tunga åt dei stame skal hava lett for å tala klårt.

A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

5 Dåren skal ein ikkje meir kalla gjæv, og den innfule skal ein ikkje kalla hugstor.

Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

6 For dåren talar dårskap, og hjarta hans finn på vondt; han gjer vanheilag gjerd, og talar forvende ting um Herren, han let den hungrige svelta og let den tyrste vanta drikka.

Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

7 Og våpni åt den innfule er vonde; han tenkjer ut meinråder, til å føra dei spaklyndte i ulukka med falske ord, og det når den fatige talar det som rett er.

A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

8 Men gjævingen hev gjæve tankar, og han stend fast ved det som gjævt er.

De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

9 De sorglause kvinnor, statt upp og høyr det eg segjer! De trygge døtter, vend øyra dykkar til min tale!

Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!

10 Um år og dag skal de skjelva, de trygge! For det er ute med vinhausten, frukhausten kjem ikkje.

Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

11 Vert forfærde, de sorglause; skjelv, de trygge! Klæd dykk og næk dykk, og umgyrd dykkar lender!

Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

12 Dei slær seg for bringa yver dei fagre marker, yver det fruktrike vintreet,

Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.

13 yver jordi åt mitt folk, der tornar og tistlar skyt upp, ja, yver alle gledehus, den morogalne byen.

Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;

14 For borgi er tom, mugen i byen er burte. Haug og vakttårn hev vorte til holor for ævelege tider, til frygd for villasen, til beite for bølingar -

A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

15 til dess åndi vert utrend yver oss frå det høge, og øydemarki vert til ein frukthage, og frukthagen vert rekna som skog.

Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;

16 Og rett skal bu i øydemarki, og rettferd skal hava sin heim i frukthagen.

És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;

17 Og rettferds verk skal vera fred, og rettferds frukt ro og tryggleik til æveleg tid.

És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

18 Og folket mitt skal bu i freds bustad og i tryggleiks tjeld og på sorgfrie kvilestader.

Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

19 Men det skal hagla når skogen fell, og djupt skal byen søkka ned.

De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

20 Sæle er de som sår attved alle vatn, som let uksen og asnet vera på frifot!

Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!