Esaias 32

1 Sjå, med rettferd skal kongen råda, og hovdingarne skal styra etter rett,

Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.

2 og kvar ein av deim skal vera som eit skyle for veret og ei livd mot sturtregn, som vatsbekkjer på ein turr stad, som skuggen av eit veldugt berg i eit uppturka land.

És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.

3 Då skal augo åt deim som ser ikkje vera blinde, og øyro åt deim som høyrer, skal vera grannhøyrde,

Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.

4 hjarto åt dei tankelause skal evla skyna, og tunga åt dei stame skal hava lett for å tala klårt.

Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.

5 Dåren skal ein ikkje meir kalla gjæv, og den innfule skal ein ikkje kalla hugstor.

Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.

6 For dåren talar dårskap, og hjarta hans finn på vondt; han gjer vanheilag gjerd, og talar forvende ting um Herren, han let den hungrige svelta og let den tyrste vanta drikka.

Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.

7 Og våpni åt den innfule er vonde; han tenkjer ut meinråder, til å føra dei spaklyndte i ulukka med falske ord, og det når den fatige talar det som rett er.

És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.

8 Men gjævingen hev gjæve tankar, og han stend fast ved det som gjævt er.

De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.

9 De sorglause kvinnor, statt upp og høyr det eg segjer! De trygge døtter, vend øyra dykkar til min tale!

Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.

10 Um år og dag skal de skjelva, de trygge! For det er ute med vinhausten, frukhausten kjem ikkje.

Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.

11 Vert forfærde, de sorglause; skjelv, de trygge! Klæd dykk og næk dykk, og umgyrd dykkar lender!

Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!

12 Dei slær seg for bringa yver dei fagre marker, yver det fruktrike vintreet,

Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.

13 yver jordi åt mitt folk, der tornar og tistlar skyt upp, ja, yver alle gledehus, den morogalne byen.

Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.

14 For borgi er tom, mugen i byen er burte. Haug og vakttårn hev vorte til holor for ævelege tider, til frygd for villasen, til beite for bølingar -

Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.

15 til dess åndi vert utrend yver oss frå det høge, og øydemarki vert til ein frukthage, og frukthagen vert rekna som skog.

Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.

16 Og rett skal bu i øydemarki, og rettferd skal hava sin heim i frukthagen.

És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.

17 Og rettferds verk skal vera fred, og rettferds frukt ro og tryggleik til æveleg tid.

És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.

18 Og folket mitt skal bu i freds bustad og i tryggleiks tjeld og på sorgfrie kvilestader.

És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.

19 Men det skal hagla når skogen fell, og djupt skal byen søkka ned.

És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.

20 Sæle er de som sår attved alle vatn, som let uksen og asnet vera på frifot!

Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.