Hebreerne 10

1 For sidan lovi berre hev ein skugge av dei tilkomande gode ting, men ikkje sjølve bilætet av tingi, so kann ho aldri ved dei same årlege offer som dei stødt ber fram, gjera deim fullkomne som kjem fram med deim.

Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

2 Elles hadde dei vel halde upp med å bera deim fram, då dei ofrande ikkje lenger vilde havt synder på samvitet når dei ein gong var reinsa.

Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

3 Men ved deim kjem årlegårs minning um synder.

De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

4 For det er umogelegt at blod av uksar og bukkar kann taka burt synder.

Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

5 Difor segjer han, då han stig inn i verdi: «Offer og gåva vilde du ikkje hava, men ein likam laga du åt meg;

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,

6 brennoffer og syndoffer hadde du ikkje hug på.

Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.

7 Då sagde eg: «Sjå, eg kjem - i bokrullen er det skrive um meg - og vil gjera, Gud, din vilje.»»

Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.

8 Fyrst segjer han: «Offer og gåva og brennoffer og syndoffer vilde du ikkje hava, og du hadde ikkje hug på deim» - endå dei vert framborne etter lovi -;

Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

9 so segjer han: «Sjå, eg kjem og vil gjera din vilje.» Han tek burt det fyrste, for at han kann setja inn det andre.

Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,

10 Med denne vilje er me helga ved ofringi av Jesu Kristi likam ein gong for alle.

A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11 Og kvar prest stend der og gjer dagstødt tenesta og ber fram mange gonger dei same offer, som aldri kann taka burt synder;

És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

12 men han hev bore fram eit einaste offer for synder og hev so for alltid sett seg ved Guds høgre hand

Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,

13 og ventar sidan berre på at hans fiendar skal verta lagde til skammel for føterne hans.

Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.

14 For med eit einaste offer hev han for alltid gjort deim fullkomne som vert helga.

Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

15 Men det vitnar og den Heilage Ande for oss; for etter han hev sagt:

Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:

16 «Dette er den pakti som eg vil gjera med deim etter dei dagarne, » so segjer Herren: «Eg vil gjeva loverne mine i hjarto deira, og skriva deim inn i hugen deira,

Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,

17 og synderne deira og misgjerderne deira vil eg ikkje lenger koma i hug.»

Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

18 Men der det er forlating for deim, der trengst det ikkje lenger noko offer for synd.

A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

19 So hev me då, brør, i Jesu blod frimod til å ganga inn i heilagdomen,

Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

20 som han hev vigt oss ein ny og livande veg til, gjenom forhenget, det er hans kjøt,

Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

21 og me hev ein stor prest yver Guds hus.

És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

22 Difor, lat oss stiga fram med eit sannferdelegt hjarta, med full vissa i trui, reinsa i hjarto frå eit vondt samvit og tvegne på likamen med reint vatn!

Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,

23 Lat oss halda uruggeleg fast på å vedkjennast voni, for han er trufast som gav lovnaden,

És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,

24 og lat oss agta på kvarandre, so me kveikjer kvarandre til kjærleik og gode gjerningar

És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

25 og ikkje skil oss frå vår eigi samling som sume hev for skikk, men påminner kvarandre, og det so mykje meir som de ser kor det lid mot dagen.

El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

26 For syndar me med vilje når me hev lært å kjenna sanningi, då er det ikkje att meir noko offer for synder,

Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

27 men berre ei fælande gruv for dom og ein logande brennhug som skal eta upp dei motstridige.

Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.

28 Når nokon hev brote Mose lov, so døyr han utan miskunn etter ord av tvo eller tri vitne;

A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;

29 kor mykje verre refsing trur de då den skal verta kjend verd, som hev trødt Guds Son under føter og vanvyrdt paktblodet som han vart helga med, og svivyrdt nådens Ande!

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

30 For me kjenner honom som hev sagt: «Hemnen høyrer meg til, eg skal gjeva attgjeld, segjer Herren.» Og atter: «Herren skal døma sitt folk.»

Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

31 Det er gruelegt å falla i henderne på den livande Gud.

Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

32 Men kom i hug dei framfarne dagar, då de, etter de var upplyste, tolde mykjen strid i lidingar,

Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

33 med di de snart sjølve ved hædingar og trengslor vart til ei bisn, snart var samlidande med deim som var so farne!

Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

34 For de hadde og samhug med fangarne, og de bar det med gleda at dykkar gods vart rana, då de visste at de sjølve hadde ein betre og varande eigedom.

Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

35 Kasta difor ikkje burt dykkar frimod, som hev stor løn!

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

36 For de treng til tolmod, so de kann nå lovnaden når de hev gjort Guds vilje.

Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

37 For endå er det berre so stutt ei stund, so kjem han som koma skal, og han skal ikkje drygja.

Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.

38 «Men den rettferdige, ved tru skal han liva; » og: «Um nokon dreg seg undan, so hev mi sjæl ikkje hugnad i honom.»

Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

39 Men me er ikkje av deim som dreg seg undan til fortaping, men av deim som trur til frelsa for sjæli.

De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.