2 Tessalonikerne 3
1 Elles, brør, bed for oss at Herrens ord må hava framgang og syna seg herlegt liksom hjå dykk,
Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is.
2 og at me må verta utfria frå dei uliklege og vonde menneskje; for trui er ikkje kvar manns sak.
És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!
3 Men Herren er trufast, han skal styrkja dykk og vara dykk frå det vonde.
De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.
4 Me hev den tiltru til dykk i Herren, at de både gjer og kjem til å gjera det som me byd dykk.
Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk.
5 Men Herren styre dykkar hjarto til å elska Gud og til å venta på Kristus med tolmod!
Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.
6 Men me byd dykk, brør, i vår Herre Jesu Kristi namn, at de held dykk frå kvar ein bror som ferdast uskipeleg og ikkje etter den lærdom som de fekk av oss.
A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott.
7 For de veit sjølve korleis de skal etterfylgja oss; for me livde ikkje uskipeleg millom dykk;
Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.
8 og me åt ikkje heller brød hjå nokon for inkje, men i strev og møda arbeidde me natt og dag, for at me ikkje skulde vera nokon av dykk til tyngsla,
Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.
9 ikkje for det at me ikkje hev rett til det, men at me kunde gjeva dykk eit fyredøme i oss sjølve, so de skulde etterfylgja oss;
Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.
10 for då me var hjå dykk, baud me dykk og dette, at um nokon ikkje vil arbeida, skal han heller ikkje eta.
Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
11 Me høyrer nemleg at sume ferdast uskipeleg millom dykk, so dei ikkje arbeider, men fer med slikt som ikkje kjem deim ved.
Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.
12 Men slike byd og påminner me i Herren Jesus Kristus, at dei skal arbeida i stilla og eta sitt eige brød.
Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.
13 Men de, brør, vert ikkje trøytte av å gjera det som godt er!
Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.
14 Men um nokon ikkje lyder vårt ord her i brevet, so merk dykk honom; hav ikkje samkv me med honom, so han må blygjast!
Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.
15 og haldt honom ikkje for ein fiende, men påminn honom som ein bror!
De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.
16 Men han, fredsens Herre, gjeve dykk fred alltid i alle måtar! Herren vere med dykk alle!
Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!
17 Helsing med mi, Paulus’ hand, som er eit merke i kvart brev. Soleis skriv eg:
A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye minden levelemnek. Így írok.
18 Vår Herre Jesu Kristi nåde vere med dykk alle!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.
