2 Samuel 22
1 David kvad dette kvædet åt Herren då Herren hadde frelst honom frå alle uvenerne sine, og frå Saul:
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 «Herren er mitt berg og mi festning og min frelsar.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Gud er mitt berg som eg flyr til! Min skjold og mitt frelseshorn Mi høge borg! mi livd! Frelsaren min som friar meg ifrå vald!
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Eg kallar på Herren, den høglova: Frå fiendarne mine frelsar han meg.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Daudens brot og brand kringsette meg. Straumar av vondskap skræmde meg.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Men Herren kalla eg på i mi trengsla, eg ropa til min Gud. Han høyrde frå templet sitt røysti mi, mitt rop rakk fram til øyro hans.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Jordi skok seg og skalv, himmelens grunnvollar dirra, Dei skok seg, for harmen hans loga upp:
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Røyk steig upp frå nasen hans, eld frå munnen hans åt ikring seg, gloande kol loga frå honom.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Han lægde himmelen og steig ned, med kolmyrker under føterne sine.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Han for fram på kerub og flaug og sveiv på vengjerne åt vinden.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Myrkret gjorde han til åklæde kring seg, tjeldet hans var myrke vatn, tjukke skyer.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Frå glansen fyre andlitet hans brann gloande kol.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Herren tora i himmelen, den Høgste let høyra si røyst:
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Pilerne sine skaut han og spreidde deim, eldingar sende han og fortulla deim.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Djupålarne i havet kom upp i dagen, grunnvollarne i jordi vart berrsynte ved Herrens trugsmål, ved andepusten frå hans nase.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Han rette ut handi frå høgdi og greip meg, han drog meg upp or store vatn.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Han frelste meg frå min megtige fiende, frå uvenern’ mine, dei var meg for sterke.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Dei for imot meg på motgangsdagen; men Herren vart studnaden min.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Han førde meg ut i vidt rom. Han frelste meg, for han hadde hugnad i meg.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Herren gjorde med meg etter rettferdi mi, han lønte meg etter reinleiken i henderne mine.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 For eg tok vare på Herrens vegar, fall ikkje i vondskap frå min Gud.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Nei, alle hans rettar hadde eg for auga, bodordi hans veik eg ikkje ifrå.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 So var eg ulastande for honom og tok meg i vare for mi synd.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Og Herren lønte meg etter mi rettferd, etter reinleiken min for hans augo.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Mot den godlyndte syner du deg godlyndt, mot ulastande kjempa ulastande.
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Mot den reine syner du deg rein, mot den rangsnudde syner du deg rang.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 For du frelsar arme folk, men augo dine er mot dei ovmodige til å tvinga deim ned.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 For du er mi lampa, Herre, og Herren gjer myrkret mitt bjart.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Ved deg eg renner mot herflokkar, ved min Gud stormar eg murar.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Gud, ulastande er hans veg; Herrens ord er skirt, han er ein skjold for alle deim som flyr til honom.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 For kven er Gud forutan Herren? Kven er eit berg utan vår Gud?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Gud, han som gyrder meg med kraft, og leider den ulastande på hans veg,
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 som gjev meg føter liksom hindarne, og set meg upp på høgderne mine,
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 som lærer henderne mine upp til strid, so armarne spenner koparbogen.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Du gav meg frelsa di til skjold, og småminkingi di ho gjorde meg stor.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Du gjorde rom for stigi mine, og oklo mine vagga ikkje.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Eg forfylgde fiendarne mine og tynte deim. Eg vende ikkje um fyrr eg fekk gjort ende på deim.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Eg gjorde ende på deim og slo deim i knas, so dei vann ikkje reisa seg. Dei fall under føterne mine.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Du gyrde meg med kraft til striden. Du bøygde motmennern’ mine under meg.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Fiendarne mine let du snu ryggen til meg, deim som hatar meg, rudde eg ut.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Dei såg seg um - men ingen frelste - til Herren, men han svara deim ikkje.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Eg smuldra deim som dust på jordi; som søyla på gator krasa eg deim; eg trakka deim ned.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Du frelste meg ut or mitt folks ufred, til hovud for heidningar vara du meg; folk som eg ikkje kjende, tente meg.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Ukjende folk smeikte for meg, ved gjetordet um meg lydde dei meg.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Ja, framandfolk visna av, gjekk skjelvande ut or borgerne sine.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Herren liver! lova vere han, mitt berg! Ja, upphøgd vere Gud, mitt frelse-berg,
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Gud som gjev meg hemn, legg folkeslag under meg
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 og fører meg ut frå fiendarne mine! Ja - du som lyfter meg høgt yver motmennern’ mine og bergar meg undan frå valdsmanns hand!
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Difor, Herre, vil eg prisa deg millom heidningarn’, og lovsyngja ditt namn.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 For han gjer kongen sin sigersæl, gjer miskunn mot honom han salva, mot David og ætti hans til æveleg tid.»
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
