2 Korintierne 6

1 Men som medarbeidarar legg me dykk og på hjarta, at de ikkje til unyttes må taka imot Guds nåde.

Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.

2 For han segjer: «I den tid som meg tektest, bønhøyrde eg deg, og på frelse-dagen hjelpte eg deg.» Sjå, no er det tid som tekkjest vel, sjå, no er det frelse-dagen!

Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt van a kegyelem ideje, íme itt van az üdvösség napja!“

3 Og me gjev ikkje meinstøyt i nokon ting, so ikkje tenesta skal verta lasta,

Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák,

4 men i alt viser me oss som Guds tenarar: ved stort tolmod, i trengslor, i naud, i hugverk,

hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,

5 under slag, i fengsel, i upprør, i træling, i vaking, i fasta,

vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben,

6 ved reinleik, ved skynsemd, ved langmod, ved godleik, ved den Heilage Ande, ved uskrymta kjærleik,

tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,

7 med sannings ord, med Guds kraft, med rettferds våpn på høgre og vinstre sida;

igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében,

8 i æra og vanæra, med lastord og lovord, som villførande og endå sannferdige,

dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak,

9 som ukjende og endå velkjende, som døyande, og sjå, me liver! som dei som vert refste, men ikkje ihelslegne,

mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek,

10 som syrgjande, men alltid glade, som fatige, men som endå gjer mange rike, som inkje havande og endå eigande alt.

mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.

11 Vår munn er upplaten mot dykk, korintarar, vårt hjarta hev vidga seg ut.

Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.

12 De hev ikkje trongt rom hjå oss, men det er trongt i dykkar hjarto.

Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk!

13 Men til likt vederlag - eg talar som til born -: vidga de og ut dykkar hjarto!

Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!

14 Gakk ikkje i framandt ok med vantruande! For kva samlag hev rettferd med urett? eller kva samfund hev ljos med myrker?

Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz?

15 Og kva samklang er det millom Kristus og Belial? eller kva lut hev ein truande med ein vantruande?

Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?

16 Og kva semja hev Guds tempel med avgudar? For me er den livande Guds tempel, som Gud sagde: «Eg vil bu og ferdast millom deim, og eg vil vera deira Gud, og dei skal vera mitt folk.»

Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“

17 «Difor, gakk ut frå deim, og skil dykk frå deim, segjer Herren, og rør ikkje ved ureint, so skal eg taka imot dykk,

Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.

18 og eg skal vera dykk ein fader, og de skal vera meg søner og døtter, segjer Herren, den allmegtige.»

És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.