1 Tessalonikerne 4
1 Elles no, brør, bed og påminner me dykk i Herren Jesus, at liksom de hev lært av oss korleis de skal ferdast og tekkjast Gud, som de og gjer, so må de alt meir fremdast deri.
Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy amint tőlünk tanultátok, hogy mi módon kell Istennek tetsző módon élnetek, ebben egyre előbbre jussatok.
2 For de veit kva bod me gav dykk ved Herren Jesus.
Mert tudjátok, hogy milyen parancsolatokat adtunk nektek az Úr Jézus által.
3 Dette er Guds vilje, dykkar helging: at de skal halda dykk frå utukt;
Mert az az Isten akarata, hogy szentté legyetek: tartózkodjatok a paráznaságtól,
4 at kvar og ein av dykk veit å vinna seg sin eigen make i helging og æra,
mindenki szentül és tisztességesen éljen feleségével,
5 ikkje med ovhug i lyst, so som heidningarne som ikkje kjenner Gud;
nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.
6 at ingen skal gjera bror sin uskil eller svik i det som han hev å gjera med honom; for Herren er hemnar for alt slikt, som me og fyrr hev sagt og vitna for dykk.
Senki se lépje át a törvényt, és ne károsítsa meg atyafiát, mert megítéli az Úr mindezeket, amint már mondtuk is nektek, és bizonyságot tettünk erről.
7 For Gud kalla oss ikkje til ureinskap, men til helging.
Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.
8 Den som då mismæter dette, han mismæter ikkje eit menneskje, men Gud, som og gjev sin Heilage Ande i dykk.
Aki azért ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is adja nektek.
9 Men um broderkjærleiken treng de ikkje til at nokon skriv til dykk; for de er sjølve lærde av Gud til å elska kvarandre;
Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükséges írnom nektek, mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.
10 for de gjer det og mot alle brørne i heile Makedonia. Men me legg dykk på hjarta, brør, at de alt meir må fremdast deri
Sőt gyakoroljátok is ezt minden atyafi iránt, akik Macedóniában vannak. Kérünk is titeket, atyámfiai, hogy jussatok ebben előbbre.
11 og setja dykkar æra i å liva stilt og taka vare på dykkar eigne saker og arbeida med henderne, som me hev bode dykk,
Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitokkal törődjetek, és saját kezetekkel dolgozzatok, amint ezt meghagytuk nektek.
12 so de må ferdast sømeleg med deim som er utanfor, og ikkje trenga til nokon.
A kívülállókkal tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
13 Men eg vil ikkje, brør, at de skal vera uvitande um deim som er avsovna, so de ikkje skal syrgja liksom dei andre, som ikkje hev nokor von.
Nem akarjuk, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek azok felől, akik elhunytak, és úgy gyászoljatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14 So sant som me trur at Jesus døydde og stod upp, so skal og Gud ved Jesus føra deim som er avsovna saman med honom.
Mert ahogyan hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy Isten maga mellé veszi az elhunytakat Jézus által, vele együtt.
15 For dette segjer me dykk med eit ord av Herren, at me som liver, som vert att til dess Herren kjem, ikkje skal koma i fyrevegen for deim som er avsovna;
Mert ezt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik már elhunytak.
16 for Herren sjølv skal koma ned frå himmelen med bjodande rop, med yverengels røyst og med Guds basun, for dei som er avlidne i Kristus, skal fyrst standa upp;
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll a mennyből, és akkor feltámadnak először azok, akik a Krisztusban elhunytak.
17 so skal me som liver, som vert att, saman med deim verta rykte i skyer upp i lufti til å møta Herren, og so skal me alltid vera med Herren.
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt felhőn keresztül a magasba az Úr elé, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18 So trøysta då kvarandre med desse ord!
Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel a szavakkal.
