1 Korintierne 10
1 Men eg vil ikkje, brør, at de skal vera uvitande um at federne våre var alle under skyi og gjekk alle gjenom havet
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2 og vart alle døypte til Moses i skyi og havet,
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3 og dei åt alle den same åndelege maten
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4 og drakk alle den same åndelege drykken; for dei drakk av det åndelege berget som fylgde deim; og berget var Kristus.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5 Men like vel hadde Gud ikkje hugnad i dei fleste av deim; for dei vart nedslegne i øydemarki.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6 Men desse ting hev vorte fyredøme for oss, so ikkje me skal trå etter det vonde liksom dei trådde.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7 Vert ikkje heller avgudsdyrkarar liksom nokre av deim! som skrive stend: «Folket sette seg ned til å eta og drikka og stod upp til å leika.»
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8 Lat oss ikkje heller driva hor, liksom nokre av deim dreiv hor og fall på ein dag tri og tjuge tusund!
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9 Lat oss ikkje heller freista Kristus, liksom nokre av deim freista honom og vart tynte av hoggormar!
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10 Murra ikkje heller, liksom nokre av deim murra og vart tynte av tynaren!
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11 Men dette hende deim som fyredøme, men det er skrive til påminning for oss som dei siste tider er komne til. (aiōn g165)
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. (aiōn g165)
12 Difor, den som tykkjer han stend, han sjå til at han ikkje fell!
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13 Dykk hev ingi freisting råka som menneskje ikkje kann bera; men Gud er trufast, som ikkje skal lata dykk verta freista utyver det de toler, men skal gjera både freistingi og utgangen slik at de kann halda det ut.
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
14 Difor, mine kjære, fly frå avgudsdyrkingi!
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
15 Eg talar som til skynsame folk. Døm sjølv um det eg segjer!
Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.
16 Velsigningskalken som me velsignar, er han ikkje samfund med Kristi blod? Brødet som me bryt, er det ikkje samfund med Kristi likam?
A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?
17 Av di der er eitt brød, er me ein likam, endå me er mange; for me er alle samhavande i det eine brødet.
Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
18 Sjå til Israel etter kjøtet! Hev ikkje dei som et offeri, samfund med altaret?
Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?
19 Kva meiner eg so? At avgudsoffer til? eller at ein avgud er til?
Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?
20 Nei, men at det dei ofrar, det ofrar dei til vonde ånder og ikkje til Gud; men eg vil ikkje at de skal koma i samfund med dei vonde ånder.
Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.
21 De kann ikkje drikka kalken til Herren og kalken til vonde ånder; de kann ikkje hava bordsamlag med Herren og bordsamlag med vonde ånder.
Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.
22 Eller torer me eggja Herren til harm? Me er då vel ikkje sterkare enn han?
Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?
23 Alt hev eg lov til, men ikkje alt gagnar. Alt hev eg lov til, men ikkje alt uppbyggjer.
Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.
24 Ingen søkje bate for seg sjølv, men det som batar den andre!
Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.
25 Et alt som vert selt i slagtarbudi, og spør ikkje meir um det for samvitet skuld!
Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
26 For jordi og alt det som fyller henne, høyrer Herren til.
Mert az Úré a föld és annak teljessége.
27 Og um nokon av dei vantruande bed dykk til gjest, og de vil ganga dit, so et alt som vert framsett for dykk, og spør ikkje meir um det for samvitet skuld!
Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
28 Men um nokon segjer til dykk: «Dette er avgudsoffer, » so et ikkje, for hans skuld som fortalde det, og for samvitet skuld.
De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.
29 Samvitet, segjer eg, ikkje eins eige, men samvitet hjå den andre. For kvi skal min fridom dømast av annan manns samvit?
De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?
30 Um eg et med takk, kvi skal eg då verta spotta for det som eg takkar for?
Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?
31 Anten de so et eller drikk, eller kva de gjer, so gjer alt til Guds æra!
Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.
32 Ver ikkje til meinstøyt korkje for jødar eller grækarar eller for Guds kyrkja,
Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
33 liksom eg og i alt strævar å tekkjast alle, då eg ikkje søkjer det som er gagnlegt for meg sjølv, men for dei mange, at dei må verta frelste.
Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.
