1 Krønikebok 16
1 Då dei hadde ført Guds kista inn, sette dei henne i tjeldet som David hadde sett upp åt henne; deretter bar dei fram brennoffer og takkoffer for Guds åsyn.
És bevitték az Isten ládáját a fölállították a sátor közepébe, amelyet Dávid felütött számára és bemutattak égőáldozatokat s békeáldozatokat az Isten színe előtt.
2 Og då David hadde ofra brennofferet og takkofferet, velsigna han folket i Herrens namn.
Midőn végzett Dávid azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Örökkévaló nevében.
3 Og til kvar og ein av alle israelitarne, både kar og kvinna, skifte han ut ein brødleiv, eit stykke kjøt og ei rosinkaka.
És kiosztott mind az Izrael emberének, mind férfinak, mind asszonynak, kinek-kinek egy kerek kenyeret, egy darab húst és egy aszúszőlő-lepényt.
4 Og han sette sume levitar til å gjera tenesta framfor Herrens kista, at dei skulde prisa, takka og lova Herren, Israels Gud.
És elhelyezett az Örökkévaló ládája előtt a leviták közül szolgálattevőket és arra, hogy emlegessék, hálát mondva dicsérjék az Örökkévalót, Izrael Istenét.
5 Asaf var den fremste, og Zakarja næst etter honom, og so Je’iel, Semiramot, Jehiel og Mattitja, Eliab, Benaja, Obed-Edom og Je’iel med harpor og cithrar, og Asaf skulde slå på cymblar.
Ászáf, a fejük és második utána Zekharja, Jeíél, Semírámót, Jechíél, Mattítja, Elíáb, Benájáhú, Óbéd-Edóm és Jeíél hangszerekkel, lantokkal, és hárfákkal, és Ászáf cimbalmokkal hallatott hangot.
6 Men prestarne Benaja og Jahaziel skulde standa stendigt med trompetarne sine framfor Guds sambandskista.
És Benájáhú meg Jáchaziél a papok trombitákkal voltak állandóan az Isten szövetségének ládája előtt.
7 Den dagen var det at David fyrst fastsette den skipnaden at dei ved Asaf og brørne hans skulde prisa Herren på denne visi:
Ama napon akkor elsőízben adott Dávid az Örökkévalónak szóló hálaéneket, Ászáfnak és testvéreinek kezébe.
8 «Prisa Herren, kalla på hans namn! Forkynn millom folkeslagi hans storverk!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
9 Syng for honom, syng honom lov! Tala um alle hans under!
Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
10 Rosa dykk av hans heilage namn, hjarta glede seg hjå deim som søkjer Herren!
Dicsekedjetek szent nevével, örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek.
11 Spør etter Herren og hans magt, søk hans åsyn alltid!
Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arcát keressétek mindig.
12 Kom i hug hans under som han hev gjort, hans undergjerningar og domsordi frå hans munn,
Emlékezzetek az ő csodatetteiről, melyeket művelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről;
13 de etterkomarar av Israel, hans tenar, søner åt Jakob, hans utvalde.
Izraelnek az ő szolgájának magzatja ti, Jákob fiai, az ő kiválasztottjai!
14 Han er Herren, vår Gud; yver all jordi gjeng hans domar.
Ő az Örökkévaló, ami Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
15 Kom æveleg i hug hans pakt, det ord han sette fast for tusund ætter,
Emlékezzetek örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
16 den pakt han gjorde med Abraham, og hans eid til Isak!
melyet kötött Ábrahámmal és Izsáknak tett esküjéről;
17 Han gjorde det til ein rett for Jakob, for Israel til ein æveleg pakt,
megállapította Jákobnak törvényül, Izraelnek örök szövetségül;
18 med di han sagde: «Deg vil eg gjeva Kana’ans land til arvlut, »
mondván: Neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
19 då de var ein liten flokk, få og framande der.
Midőn csekélyszámúak voltatok csak kevesen és benne tartózkodók:
20 Og dei vandra frå folk til folk, frå eitt rike til eit anna folk.
akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
21 Han let ikkje nokon få gjera valdsverk mot deim, og han refste kongar for deira skuld:
Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket és megfenyített miattuk királyokat: ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
22 «Rør ikkje deim eg hev salva, og gjer ikkje vondt med mine profetar!»
ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
23 Syng for Herren, all jordi! Forkynn frå dag til dag hans frelsa!
Énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők, hirdessétek napról-napra segítségét!
24 Fortel millom heidningar hans æra, millom alle folkeslag hans under!
Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
25 For Herren er stor og mykje lovsungen, og skræmeleg er han framfor alle gudar.
Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes mind az istenek felett.
26 For alle gudar hjå folki er avgudar; men Herren hev gjort himmelen.
Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítette.
27 Høgd og herlegdom er for hans åsyn, styrke og gleda er på hans stad.
Fenség és dísz van előtte, erő és öröm az ő helyén.
28 Gjev Herren, de folkeætter, gjev Herren æra og magt!
Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
29 Gjev Herren hans namns æra, tak gåvor med og kom for hans åsyn, tilbed Herren i heilagt skrud!
adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot s járuljatok elé, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben.
30 Skjelv for hans åsyn, all jordi! Jordriket stend fast; det let seg ikkje rikka.
Reszkessetek előle mind a földön levők, szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
31 Himmelen glede seg, og jordi fagne seg, og dei skal segja millom heidningarne: «Herren er konge.»
Örüljenek, oh egek és vigadjon a föld, és mondják a nemzetek közt: az Örökkévaló király lett!
32 Havet dure og alt som i det er! Marki frygde seg og alt det som på marki er!
Dörögjön a tenger és teljessége, ujjongjon a mező s mind, ami rajta van.
33 Då fegnast trei i skogen for Herrens åsyn; for han kjem og skal døma jordi.
Akkor örvendjenek az erdő fái az Örökkévaló előtt, mert jön ítélni a földet.
34 Prisa Herren, for han er god, for æveleg varer hans miskunn!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart az ő kegyelme!
35 Og seg: «Frels oss, du vår Frelse-Gud, og samla oss og fria oss ut frå heidningarne, so me kann prisa ditt heilage namn, rosa oss av ditt lov!»
És mondjátok: Segíts meg minket, üdvünk Istene s gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel.
36 Lova vere Herren, Israels Gud, frå æva og til æva!» Og alt folket sagde amen og lova Herren.
Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene öröktől fogva örökké. És mondta az egész nép: Ámén és dicsérték az Örökkévalót.
37 Og der, framfor Herrens sambandskista, gav han Asaf og brørne hans det yrket, at dei stendigt skulde gjera tenesta framfor kista, soleis som det var fastsett for kvar dag.
És otthagyta az Örökkévaló szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szolgálatot tegyenek a láda előtt állandóan, mindegyik nap dolgát a maga napján;
38 Men Obed-Edom og brørne deira var åtte og seksti i tal, og Obed-Edom Jeditunsson og Hosa sette han til dørvaktarar.
és Óbéd-Edómot és testvéreiket, hatvannyolcat és Óbéd-Edómot, Jeditun fiát és Chószát kapuőröknek.
39 Og pesten Sadok og brørne hans, prestarne, sette han framfor Herrens hus på offerhaugen i Gibeon,
Cádókot, a papot pedig és testvéreit a papokat az Örökkévaló hajléka előtt a Gibeónban levő magaslaton,
40 at dei stendigt skulde ofra åt Herren brennoffer på brennofferaltaret, morgon og kveld, og gjera alt det som var fyresagt i Herrens lov, som han hadde sett for Israel.
hogy hozzanak égőáldozatokat az Örökkévalónak az égőáldozat oltárán állandóan reggelenként és esténként; mégpedig egészen aszerint, amint írva van az Örökkévaló tanában, melyet parancsolt Izrael számára.
41 Og i lag med deim var Heman og Jedutun og dei andre utvalde som var nemnde, at dei skulde lova Herren, av di hans miskunn varer æveleg.
És velük voltak Hémán, meg Jedútún és a többi kiválogatottak, akik nevükkel jelöltettek, hogy hálát adjanak az Örökkévalónak, mert örökké tart a kegyelme.
42 Og trompetarne og cymblarne åt spelemennerne vart gøymde hjå Heman og Jedutun, og like eins andre spelgogner som høyrde gudstenesta til. Og Jedutuns-sønerne gjorde han til dørvaktarar.
És velük Hémánnal és Jedútúnnal, trombiták és cimbalmok, hogy hangot hallassanak és Istennek szóló hangszerek; Jedútún fiai pedig a kapunál.
43 Deretter gjekk heile lyden heim, kvar til sitt; men David snudde heim att, vilde helsa på husfolket sitt.
És elment az egész nép kiki a házába; és fordult Dávid, hogy megáldja házát.
