Romerne 7

1 Eller vet I ikke, brødre - jeg taler jo til slike som kjenner loven - at loven hersker over mennesket så lenge det lever?

Vagy nem tudjátok, atyámfiai, – mert a törvényt ismerőkhöz szólok – hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él?

2 Den gifte kvinne er jo ved loven bundet til sin mann så lenge han lever; men dersom mannen dør, er hun løst fra loven som bandt henne til mannen.

Mert a férjes asszony, amíg él férje, hozzá van kötve a törvény szerint, de ha meghal a férje, felszabadul az asszony a törvény alól, amely férjéhez kötötte.

3 Derfor skal hun kalles en horkvinne om hun, mens mannen lever, ekter en annen mann; men dersom mannen dør, er hun fri fra loven, så hun ikke blir en horkvinne om hun ekter en annen mann.

Azért tehát paráznának mondják, ha férje életében más férfihoz megy, ha azonban a férje meghal, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.

4 Derfor, mine brødre, døde også I fra loven ved Kristi legeme, forat I skulde høre en annen til, ham som er opstanden fra de døde, så vi kan bære frukt for Gud.

Azért, atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

5 For da vi var i kjødet, virket de syndige lyster, som vaktes ved loven, således i våre lemmer at vi bar frukt for døden;

Mert amikor testben voltunk, a törvény által ébresztett bűnös indulatok uralkodtak rajtunk, hogy a halálnak gyümölcsözzenek.

6 men nu er vi løst fra loven, idet vi er død fra det som vi var fanget under, så vi tjener i Åndens nye vesen, og ikke i bokstavens gamle vesen.

Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minthogy meghaltunk arra nézve, ami eddig fogva tartott, hogy szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában.

7 Hvad skal vi da si? er loven synd? Langt derifra! men jeg kjente ikke synden uten ved loven; for begjærligheten kjente jeg ikke dersom ikke loven hadde sagt: Du skal ikke begjære.

Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hiszen a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!“

8 Men synden tok anledning av budet og virket alskens begjærlighet i mig; for uten lov er synden død.

De a bűn a parancsolat által alkalmat talált arra, hogy bennem gonosz kívánságot ébresszen, mert törvény nélkül a bűn halott.

9 Jeg levde en tid uten lov; men da budet kom, blev synden levende igjen,

Régen törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével, felelevenedett a bűn,

10 jeg derimot døde; og budet, som var til liv, det blev funnet å være mig til død;

én pedig meghaltam. Így az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra lett.

11 for synden tok anledning av budet og dåret og drepte mig ved det.

Mert a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által megcsalt és megölt.

12 Så er da loven hellig, og budet hellig og rettferdig og godt.

De azért a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.

13 Er da det som er godt, blitt mig til død? Langt derifra! men det var synden, forat den skulde vise sig som synd, idet den voldte mig døden ved det som er godt - forat synden skulde bli overvettes syndig ved budet.

Tehát ami jó, az lett halálommá? Semmiképpen! Inkább a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, hogy a jó által szerez nekem halált, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által.

14 For vi vet at loven er åndelig; jeg derimot er kjødelig, solgt under synden;

Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve.

15 for hvad jeg gjør, vet jeg ikke; for jeg gjør ikke det som jeg vil; men det som jeg hater, det gjør jeg.

Mert amit cselekszem, nem ismerem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.

16 Men gjør jeg det som jeg ikke vil, da vidner jeg jo med loven at den er god;

Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

17 men nu er det ikke mere jeg som gjør det, men synden, som bor i mig.

Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

18 For jeg vet at i mig, det er i mitt kjød, bor intet godt; for viljen har jeg, men å gjøre det gode makter jeg ikke;

Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz az én testemben jó. Mert az akarás megvan ugyan bennem, de a jót véghez vinni nem tudom.

19 for jeg gjør ikke det gode som jeg vil, men det onde som jeg ikke vil, det gjør jeg.

Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok.

20 Men gjør jeg det som jeg ikke vil, da er det ikke mere jeg som gjør det, men synden, som bor i mig.

Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

21 Så finner jeg da den lov for mig, jeg som vil gjøre det gode, at det onde ligger mig for hånden;

Megtalálom azért magamban ezt a törvényt: noha a jót akarom cselekedni, mégis a rosszat teszem.

22 for jeg har lyst til Guds lov efter mitt innvortes menneske,

Mert gyönyörködöm ugyan Isten törvényében a belső ember szerint,

23 men jeg ser en annen lov i mine lemmer, som strider mot loven i mitt sinn og tar mig til fange under syndens lov, den som er i mine lemmer.

de látok egy másik törvényt tagjaimban, amely ellenkezik elmém törvényével és rabul ad a bűn törvényének, amely tagjaimban van.

24 Jeg elendige menneske! hvem skal fri mig fra dette dødens legeme?

Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálra ítélt testből?

25 Gud være takk ved Jesus Kristus, vår Herre! - Så tjener da jeg Guds lov med mitt sinn, men syndens lov med mitt kjød.

De hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Bár elmémmel az Isten törvényének, testemmel azonban a bűn törvényének szolgálok.