Salmenes 95

1 Kom, la oss juble for Herren, la oss rope med fryd for vår frelses klippe!

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 La oss trede frem for hans åsyn med pris, la oss juble for ham med salmer!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 For Herren er en stor Gud og en stor konge over alle guder,

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 han som har jordens dyp i sin hånd og fjellenes høider i eie,

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 han som eier havet, for han har skapt det, og hans hender har gjort det tørre land.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Kom, la oss kaste oss ned og bøie kne, la oss knele for Herrens, vår skapers åsyn!

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 For han er vår Gud, og vi er det folk han før, og den hjord hans hånd leder. Vilde I dog idag høre hans røst!

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Forherd ikke eders hjerte, likesom ved Meriba, likesom på Massadagen i ørkenen,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 hvor eders fedre fristet mig! De satte mig på prøve, de som dog hadde sett min gjerning.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Firti år vemmedes jeg ved den slekt, og jeg sa: De er et folk med forvillet hjerte, og de kjenner ikke mine veier.

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Så svor jeg i min vrede: Sannelig, de skal ikke komme inn til min hvile.

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!