Salmenes 89
1 En læresalme av Etan, esrahitten. Om Herrens nådegjerninger vil jeg synge til evig tid; fra slekt til slekt vil jeg kunngjøre din trofasthet med min munn.
Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
2 For jeg sier: Miskunnhet bygges op til evig tid, i himmelen grunnfester du din trofasthet.
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
3 Du sier: Jeg har gjort en pakt med min utvalgte, jeg har svoret David, min tjener:
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
4 Til evig tid vil jeg grunnfeste ditt avkom, og jeg vil bygge din trone fra slekt til slekt. (Sela)
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
5 Og himlene priser din underfulle gjerning, Herre, og din trofasthet prises i de helliges forsamling.
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
6 For hvem i det høie er å ligne med Herren? Hvem er Herren lik blandt Guds sønner,
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
7 en Gud, såre forferdelig i de helliges hemmelige råd og fryktelig for alle dem som er omkring ham?
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
8 Herre, hærskarenes Gud, hvem er sterk som du, Herre? Og din trofasthet er rundt omkring dig.
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
9 Du er den som hersker over havets overmot; når dets bølger reiser sig, lar du dem legge sig.
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
10 Du har sønderknust Rahab som en ihjelslått; med din styrkes arm har du spredt dine fiender.
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
11 Dig hører himlene til, dig også jorden; jorderike og alt det som fyller det - du har grunnfestet dem;
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
12 nord og syd - du har skapt dem; Tabor og Hermon jubler over ditt navn.
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
13 Du har en arm med velde; sterk er din hånd, ophøiet er din høire hånd.
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
14 Rettferd og rett er din trones grunnvoll; nåde og sannhet går frem for ditt åsyn.
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
15 Salig er det folk som kjenner til jubel; Herre, i ditt åsyns lys skal de vandre.
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
16 I ditt navn skal de fryde sig hele dagen, og ved din rettferdighet blir de ophøiet.
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
17 For du er deres styrkes pryd, og ved din godhet ophøier du vårt horn.
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
18 For Herren er vårt skjold, og Israels Hellige vår konge.
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
19 Dengang talte du i et syn til dine fromme og sa: Jeg har nedlagt hjelp hos en helt, jeg har ophøiet en ung mann av folket.
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
20 Jeg har funnet David, min tjener, jeg har salvet ham med min hellige olje.
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
21 Min hånd skal alltid være med ham, og min arm skal gi ham styrke.
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
22 Fienden skal ikke plage ham, og den urettferdige skal ikke undertrykke ham.
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
23 Men jeg vil sønderknuse hans motstandere for hans åsyn og slå dem som hater ham.
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
24 Og min trofasthet og min miskunnhet skal være med ham, og i mitt navn skal hans horn ophøies.
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
25 Og jeg vil la ham legge sin hånd på havet og sin høire hånd på elvene.
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
26 Han skal rope til mig: Du er min far, min Gud og min frelses klippe.
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
27 Og jeg vil gjøre ham til den førstefødte, til den høieste blandt kongene på jorden.
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
28 Jeg vil bevare min miskunnhet mot ham til evig tid, og min pakt skal stå fast for ham.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
29 Og jeg vil la hans avkom bli til evig tid og hans trone som himmelens dager.
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
30 Dersom hans barn forlater min lov og ikke vandrer i mine bud,
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
31 dersom de krenker mine forskrifter og ikke holder mine befalinger,
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
32 da vil jeg hjemsøke deres synd med ris og deres misgjerning med plager.
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
33 Men min miskunnhet vil jeg ikke ta fra ham, og min trofasthet skal ikke svikte;
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
34 jeg vil ikke bryte min pakt og ikke forandre hvad som gikk ut fra mine leber.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
35 Ett har jeg svoret ved min hellighet, sannelig, for David vil jeg ikke lyve:
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
36 Hans avkom skal bli til evig tid, og hans trone som solen for mitt åsyn.
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
37 Som månen skal den stå evindelig, og vidnet i det høie er trofast. (Sela)
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
38 Og du har forkastet og forsmådd, du er blitt harm på din salvede.
De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
39 Du har rystet av dig pakten med din tjener, du har vanhelliget hans krone ned i støvet.
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
40 Du har revet ned alle hans murer, du har lagt hans festninger i grus.
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
41 Alle de som går forbi på veien, har plyndret ham; han er blitt til hån for sine naboer.
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
42 Du har ophøiet hans motstanderes høire hånd, du har gledet alle hans fiender.
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
43 Og du lot hans skarpe sverd vike og lot ham ikke holde stand i striden.
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
44 Du har gjort ende på hans glans og kastet hans trone i støvet.
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
45 Du har forkortet hans ungdoms dager, du har dekket ham med skam. (Sela)
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
46 Hvor lenge, Herre, vil du skjule dig evindelig? Hvor lenge skal din harme brenne som ild?
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
47 Kom dog i hu hvor kort mitt liv er, hvor forgjengelige du har skapt alle menneskenes barn!
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
48 Hvem er den mann som lever og ikke ser døden, som frir sin sjel fra dødsrikets vold? (Sela) (Sheol h7585)
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
49 Hvor er, Herre, dine forrige nådegjerninger, som du tilsvor David i din trofasthet?
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
50 Kom i hu, Herre, dine tjeneres vanære, at jeg må bære alle de mange folk i mitt skjød,
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
51 at dine fiender håner, Herre, at de håner din salvedes fotspor!
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
52 Lovet være Herren til evig tid! Amen, amen.
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
