Salmenes 88
1 En sang; en salme av Korahs barn; til sangmesteren; efter Mahalat leannot; en læresalme av Heman, esrahitten. Herre, min frelses Gud! Om dagen og om natten roper jeg for dig.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 La min bønn komme for ditt åsyn, bøi ditt øre til mitt klagerop!
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Jeg aktes like med dem som farer ned i hulen; jeg er som en mann uten kraft,
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 frigitt som en av de døde, lik de ihjelslagne som ligger i graven, som du ikke mere kommer i hu, fordi de er skilt fra din hånd.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Du har lagt mig i dypenes hule, på mørke steder, i avgrunner.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Din vrede tynger på mig, og med alle dine bølger trenger du mig. (Sela)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Du har drevet mine kjenninger langt bort fra mig, du har gjort mig vederstyggelig for dem; jeg er stengt inne og kommer ikke ut.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mitt øie er vansmektet av elendighet; jeg har påkalt dig, Herre, hver dag, jeg har utbredt mine hender til dig.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Mon du gjør undergjerninger for de døde, eller mon dødninger står op og priser dig? (Sela)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Mon der fortelles i graven om din miskunnhet, i avgrunnen om din trofasthet?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Mon din undergjerning blir kjent i mørket, og din rettferdighet i glemselens land?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Men jeg roper til dig, Herre, og om morgenen kommer min bønn dig i møte.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Hvorfor, Herre, forkaster du min sjel? Hvorfor skjuler du ditt åsyn for mig?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Elendig er jeg og døende fra ungdommen av; jeg bærer dine redsler, jeg må fortvile.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Din vredes luer har gått over mig, dine redsler har tilintetgjort mig.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 De har omgitt mig som vann hele dagen, de har omringet mig alle sammen.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Du har drevet venn og næste langt bort fra mig; mine kjenninger er det mørke sted.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
