Salmenes 81
1 Til sangmesteren, efter Gittit; av Asaf. Juble for Gud, vår styrke, rop med glede for Jakobs Gud!
A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
2 Stem i sang og la pauken lyde, den liflige citar tillikemed harpen!
Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
3 Støt i basun i måneden, ved fullmånen, på vår høitids dag!
Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
4 For det er en lov for Israel, en rett for Jakobs Gud.
Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
5 Han satte det til et vidnesbyrd i Josef da han drog ut gjennem Egyptens land. - Jeg hørte en røst som jeg ikke kjente:
bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
6 Jeg fridde hans skulder fra byrden, hans hender slapp fri fra bærekurven.
Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
7 I nøden ropte du, og jeg fridde dig ut; jeg svarte dig, skjult i tordenskyen, jeg prøvde dig ved Meriba-vannene. (Sela)
A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
8 Hør, mitt folk, og jeg vil vidne for dig! Israel, o, at du vilde høre mig:
Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
9 Det skal ikke være nogen fremmed gud hos dig, og du skal ikke tilbede utlendingens gud.
Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
10 Jeg er Herren din Gud, som førte dig op av Egyptens land; lukk din munn vidt op, at jeg kan fylle den!
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
11 Men mitt folk hørte ikke min røst, og Israel vilde ikke lyde mig.
De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
12 Så lot jeg dem fare i sitt hjertes hårdhet, forat de skulde vandre i sine egne onde råd.
Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
13 O, at mitt folk vilde høre mig, og at Israel vilde vandre på mine veier!
Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
14 Om en liten stund vilde jeg da ydmyke deres fiender og vende min hånd imot deres motstandere.
rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
15 De som hater Herren, skulde smigre for dem, og deres tid skulde vare evindelig.
az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
16 Og han skulde fø dem med den beste hvete, og jeg skulde mette dig med honning fra klippen.
Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
