Salmenes 74
1 En læresalme av Asaf. Hvorfor, Gud, har du forkastet oss for evig tid? Hvorfor ryker din vrede mot den hjord du før?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Kom i hu din menighet, som du vant din i fordums tid, som du gjenløste til å være din arvs stamme, Sions berg, hvor du tok bolig!
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Opløft dine trin til de evige grushoper! Alt har fienden fordervet i helligdommen.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Dine motstandere har brølt midt i ditt forsamlingshus; de har satt sine egne tegn op til tegn.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Det var et syn som når økser løftes i tykke skogen.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 Og nu, alt det som fantes av billedverk, det slo de sønder med øks og hammer.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 De har satt ild på din helligdom; like til grunnen har de vanhelliget ditt navns bolig.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 De har sagt i sitt hjerte: Vi vil ødelegge dem alle tilsammen! De har opbrent alle Guds forsamlingshus i landet.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Våre egne tegn ser vi ikke; det er ikke nogen profet mere, ikke nogen hos oss som vet hvor lenge det skal vare.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Hvor lenge, Gud, skal motstanderen håne, fienden forakte ditt navn evindelig?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Hvorfor drar du din hånd, din høire hånd tilbake? Ta den ut av din barm og ødelegg!
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Gud er dog min konge fra fordums tid, han som skaper frelse på den vide jord.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Du er den som skilte havet med din styrke, knuste dragenes hoder på vannene.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Du sønderslo Leviatans hoder, du gav den til føde for ørkenens folk.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Du lot kilde og bekk bryte frem, du uttørket evige strømmer.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Dig hører dagen til, dig også natten; du har skapt himmellysene og solen.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Du har fastsatt alle jordens grenser; sommer og vinter - du har dannet dem.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Kom dette i hu: Fienden har hånet Herren, og et dårlig folk har foraktet ditt navn!
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Overgi ikke din turteldue til den mordlystne skare, glem ikke dine elendiges skare evindelig!
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Se til pakten! For landets mørke steder er fulle av volds boliger.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 La ikke den undertrykte vende tilbake med skam, la den elendige og fattige love ditt navn!
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Reis dig, Gud, før din sak, kom i hu at du blir hånet av dåren hele dagen!
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Glem ikke dine fienders røst, dine motstanderes bulder, som stiger op all tid!
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
