Salmenes 69
1 Til sangmesteren; efter "Liljer"; av David. Frels mig, Gud, for vannene er kommet inntil sjelen.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 Jeg er sunket ned i bunnløst dynd, hvor der intet fotfeste er; jeg er kommet i dype vann, og strømmen slår over mig.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 Jeg har ropt mig trett, min strupe brenner; mine øine er borttæret idet jeg venter på min Gud.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 Flere enn hårene på mitt hode er de som hater mig uten årsak; tallrike er de som vil forderve mig, mine fiender uten grunn; det jeg ikke har røvet, skal jeg nu gi tilbake.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 Gud, du kjenner min dårskap, og all min syndeskyld er ikke skjult for dig.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 La dem ikke bli til skamme ved mig, de som bier efter dig, Herre, Herre, hærskarenes Gud! La dem ikke bli til spott ved mig, de som søker dig, Israels Gud!
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 For for din skyld bærer jeg vanære, dekker skam mitt åsyn.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 Jeg er blitt fremmed for mine brødre og en utlending for min mors barn.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 For nidkjærhet for ditt hus har fortært mig, og deres hån som håner dig, er falt på mig.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 Og min sjel gråt mens jeg fastet, og det blev mig til spott.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 Og jeg gjorde sekk til mitt klædebon, og jeg blev dem til et ordsprog.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 De som sitter i porten, snakker om mig, og de som drikker sterk drikk, synger om mig.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 Men jeg kommer med min bønn til dig, Herre, i nådens tid, Gud, for din megen miskunnhet; svar mig med din frelsende trofasthet!
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Redd mig ut av dyndet og la mig ikke synke! La mig bli reddet fra dem som hater mig, og fra de dype vann!
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 La ikke vannstrømmen slå over mig og ikke dypet sluke mig, og la ikke brønnen lukke sitt gap over mig!
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Svar mig, Herre, for din miskunnhet er god; vend dig til mig efter din store barmhjertighet!
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Og skjul ikke ditt åsyn for din tjener, for jeg er i nød; skynd dig å svare mig!
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Kom nær til min sjel, forløs den, frels mig for mine fienders skyld!
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Du kjenner min spott og min skam og min vanære; alle mine motstandere er for ditt åsyn.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Spott har brutt mitt hjerte, så jeg er syk, og jeg ventet på medynk, men der var ingen, på trøstere, men jeg fant ikke nogen.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 De gav mig galle å ete, og for min tørst gav de mig eddik å drikke.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 La deres bord bli til en strikke for deres åsyn og til en snare for dem når de er trygge!
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 La deres øine formørkes, så de ikke ser, og la deres lender alltid vakle!
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Utøs din harme over dem, og la din brennende vrede nå dem!
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Deres bolig bli øde, ei være der nogen som bor i deres telt!
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 For den du har slått, forfølger de, og de forteller om deres smerte som du har stunget.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 La dem legge skyld til sin skyld, og la dem ikke komme til din rettferdighet!
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 La dem bli utslettet av de levendes bok, og la dem ikke bli innskrevet med de rettferdige!
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 Men jeg er elendig og full av pine; la din frelse, Gud, føre mig i sikkerhet!
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 Jeg vil love Guds navn med sang og ophøie ham med lovprisning,
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 og det skal behage Herren bedre enn en ung okse med horn og klover.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Når saktmodige ser det, skal de glede sig; I som søker Gud, eders hjerte leve!
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 For Herren hører på de fattige, og sine fanger forakter han ikke.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Himmel og jord skal love ham, havet og alt det som rører sig i det.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 For Gud skal frelse Sion og bygge byene i Juda, og de skal bo der og eie dem,
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 og hans tjeneres avkom skal arve dem, og de som elsker hans navn, skal bo i dem.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
