< Salmenes 64 >
1 Til sangmesteren; en salme av David. Hør, Gud, min røst når jeg klager, bevar mitt liv for fiendens skremsel!
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.
2 Skjul mig for de ondes lønnlige råd, for illgjerningsmenns larmende hop,
Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:
3 som hvesser sin tunge som et sverd, legger på buen sin pil, det bitre ord,
a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,
4 for å skyte den uskyldige i lønndom; med ett skyter de ham og frykter ikke.
hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.
5 De gjør sitt onde råd fast; de forteller hvorledes de vil legge skjulte snarer; de sier: Hvem ser dem?
Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?
6 De uttenker ugjerninger: Vi er ferdige, tanken er uttenkt - og menneskenes tanker og hjerter er dype.
Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.
7 Da skyter Gud dem; med ett kommer pilen; slaget har rammet dem.
Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.
8 Og de blir nedstyrtet, deres tunge kommer over dem; alle de som ser på dem, ryster på hodet.
Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.
9 Og alle mennesker frykter og forkynner Guds gjerning, og de forstår hans verk.
S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.
10 Den rettferdige gleder sig i Herren og tar sin tilflukt til ham, og alle opriktige av hjertet priser sig lykkelige.
Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.