Salmenes 61

1 Til sangmesteren, på strengelek; av David. Hør, Gud, mitt klagerop, merk på min bønn!

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 Fra jordens ende roper jeg til dig, mens mitt hjerte vansmekter; før mig på en klippe, som ellers blir mig for høi!

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 For du har vært min tilflukt, et sterkt tårn imot fienden.

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 La mig bo i ditt telt i all evighet, la mig finne ly i dine vingers skjul! (Sela)

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 For du, Gud, har hørt på mine løfter, du har gitt mig arv med dem som frykter ditt navn.

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 Du vil legge dager til kongens dager, hans år skal være som slekt efter slekt,

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 han skal trone evindelig for Guds åsyn; sett miskunnhet og trofasthet til å bevare ham!

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 Så vil jeg lovsynge ditt navn til evig tid, forat jeg kan innfri mine løfter dag efter dag.

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!