Salmenes 56

1 Til sangmesteren; efter "Den målløse due på de fjerne steder"; av David; en gyllen sang da filistrene grep ham i Gat. Vær mig nådig, Gud! for mennesker vil opsluke mig; hele dagen trenger de mig med krig.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Mine fiender søker å opsluke mig hele dagen; for mange er de som strider mot mig i overmot.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 På den dag jeg frykter, setter jeg min lit til dig.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 Ved Gud priser jeg hans ord; til Gud setter jeg min lit, jeg frykter ikke; hvad skulde kjød kunne gjøre mig?

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 Hele dagen forvender de mine ord; alle deres tanker er mig imot til det onde.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 De slår sig sammen, de lurer, de tar vare på mine trin, fordi de står mig efter livet.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 Skulde de undslippe tross sin ondskap? Støt folkeslag ned i vrede, Gud!

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 Hvor ofte jeg har flyktet, det har du tellet; mine tårer er gjemt i din flaske; står de ikke i din bok?

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Da skal mine fiender vende tilbake, på den dag jeg roper; dette vet jeg at Gud er med mig.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 Ved Gud priser jeg ordet; ved Herren priser jeg ordet.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 Til Gud setter jeg min lit, jeg frykter ikke; hvad skulde et menneske kunne gjøre mig?

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 På mig, Gud, hviler løfter til dig; jeg vil betale dig med takksigelser.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 For du har fridd min sjel fra døden, ja mine føtter fra fall, så jeg kan vandre for Guds åsyn i de levendes lys.

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.