Salmenes 56

1 Til sangmesteren; efter "Den målløse due på de fjerne steder"; av David; en gyllen sang da filistrene grep ham i Gat. Vær mig nådig, Gud! for mennesker vil opsluke mig; hele dagen trenger de mig med krig.

A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

2 Mine fiender søker å opsluke mig hele dagen; for mange er de som strider mot mig i overmot.

Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

3 På den dag jeg frykter, setter jeg min lit til dig.

A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

4 Ved Gud priser jeg hans ord; til Gud setter jeg min lit, jeg frykter ikke; hvad skulde kjød kunne gjøre mig?

Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

5 Hele dagen forvender de mine ord; alle deres tanker er mig imot til det onde.

Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

6 De slår sig sammen, de lurer, de tar vare på mine trin, fordi de står mig efter livet.

Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

7 Skulde de undslippe tross sin ondskap? Støt folkeslag ned i vrede, Gud!

Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

8 Hvor ofte jeg har flyktet, det har du tellet; mine tårer er gjemt i din flaske; står de ikke i din bok?

Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

9 Da skal mine fiender vende tilbake, på den dag jeg roper; dette vet jeg at Gud er med mig.

Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

10 Ved Gud priser jeg ordet; ved Herren priser jeg ordet.

Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

11 Til Gud setter jeg min lit, jeg frykter ikke; hvad skulde et menneske kunne gjøre mig?

Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

12 På mig, Gud, hviler løfter til dig; jeg vil betale dig med takksigelser.

Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

13 For du har fridd min sjel fra døden, ja mine føtter fra fall, så jeg kan vandre for Guds åsyn i de levendes lys.

mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.