Salmenes 4
1 Til sangmesteren, med strengelek; en salme av David. Når jeg roper, da svar mig, min rettferdighets Gud! I trengsel har du gitt mig rum; vær mig nådig og hør min bønn!
A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
2 I veldige menn! Hvor lenge skal min ære være til spott? Hvor lenge vil I elske det som fåfengt er, søke løgn? (Sela)
Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
3 Vit dog at Herren har utkåret sig en from! Herren hører når jeg roper til ham.
Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
4 Vredes, men synd ikke! Tenk efter i eders hjerte på eders leie og vær stille! (Sela)
Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
5 Ofre rettferdighets offere, og sett eders lit til Herren!
Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
6 Mange sier: Hvem vil dog la oss se godt? Opløft du ditt åsyns lys over oss, Herre!
Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
7 Du har gitt mig glede i mitt hjerte, større enn deres når deres korn og most er mangfoldig.
Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
8 I fred vil jeg både legge mig ned og sove inn; for du, Herre, lar mig bo for mig selv, i trygghet.
Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
