Salmenes 34
1 Av David, da han tedde sig som vanvittig for Abimelek, og denne jog ham fra sig, og han gikk bort. Jeg vil love Herren til enhver tid, hans pris skal alltid være i min munn.
Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
2 Min sjel skal rose sig av Herren; de saktmodige skal høre det og glede sig.
Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
3 Pris Herrens storhet med mig, og la oss sammen ophøie hans navn!
Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
4 Jeg søkte Herren, og han svarte mig, og han fridde mig fra alt det som forferdet mig.
Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
5 De så op til ham og strålte av glede, og deres åsyn rødmet aldri av skam.
Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
6 Denne elendige ropte, og Herren hørte, og han frelste ham av alle hans trengsler.
Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
7 Herrens engel leirer sig rundt omkring dem som frykter ham, og han utfrir dem.
Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
8 Smak og se at Herren er god! Salig er den mann som tar sin tilflukt til ham.
Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
9 Frykt Herren, I hans hellige! For intet fattes dem som frykter ham.
Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
10 De unge løver lider nød og hungrer, men dem som søker Herren, fattes ikke noget godt.
Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
11 Kom, barn, hør mig! Jeg vil lære eder Herrens frykt.
Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
12 Hvem er den mann som har lyst til liv, som ønsker sig dager til å se lykke?
Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
13 Hold din tunge fra ondt og dine leber fra å tale svik!
Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
14 Vik fra ondt og gjør godt, søk fred og jag efter den!
távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
15 Herrens øine er vendt til de rettferdige, og hans ører til deres rop.
Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
16 Herrens åsyn er imot dem som gjør ondt, for å utrydde deres ihukommelse av jorden.
Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
17 Hine roper, og Herren hører, og av alle deres trengsler utfrir han dem.
Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
18 Herren er nær hos dem som har et sønderbrutt hjerte, og han frelser dem som har en sønderknust ånd.
Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
19 Mange er den rettferdiges ulykker, men Herren utfrir ham av dem alle.
Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
20 Han tar vare på alle hans ben, ikke ett av dem blir sønderbrutt.
Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
21 Ulykke dreper den ugudelige, og de som hater den rettferdige, dømmes skyldige.
Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
22 Herren forløser sine tjeneres sjel, og ingen av dem som tar sin tilflukt til ham, dømmes skyldig.
Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
