Salmenes 22
1 Til sangmesteren; efter "Morgenrødens hind"; en salme av David. Min Gud! Min Gud! Hvorfor har du forlatt mig? Langt borte fra min frelse er min klages ord.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Min Gud! Jeg roper om dagen, og du svarer ikke, og om natten, og jeg får ikke tie.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Og du er dog hellig, du som troner over Israels lovsanger.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Til dig satte våre fedre sin lit; de satte sin lit til dig, og du utfridde dem.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Til dig ropte de, og de blev reddet; til dig satte de sin lit, og de blev ikke til skamme.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Men jeg er en orm og ikke en mann, menneskers spott og folks forakt.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Alle de som ser mig, spotter mig, vrenger munnen, ryster på hodet og sier:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 Sett din vei i Herrens hånd! Han skal redde ham, han skal utfri ham, siden han har behag i ham.
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ja, du er den som drog mig frem av mors liv, som lot mig hvile trygt ved min mors bryst.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 På dig er jeg kastet fra mors liv; fra min mors skjød er du min Gud.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Vær ikke langt borte fra mig! for trengselen er nær, og det er ingen hjelper.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Sterke okser omringer mig, Basans okser kringsetter mig.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 De spiler op sin munn imot mig som en sønderrivende og brølende løve.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Jeg er utøst som vann, og alle mine ben skiller sig at; mitt hjerte er som voks, smeltet midt i mitt liv.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Min kraft er optørket som et potteskår, og min tunge henger fast ved mine gommer, og i dødens støv legger du mig.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 For hunder omringer mig, de ondes hop kringsetter mig; de har gjennemboret mine hender og mine føtter.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Jeg kan telle alle mine ben; de ser til, de ser på mig med lyst.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 De deler mine klær mellem sig og kaster lodd om min kjortel.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Men du? Herre, vær ikke langt borte, du min styrke, skynd dig å hjelpe mig!
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Redd min sjel fra sverdet, mitt eneste fra hunders vold!
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Frels mig fra løvens gap, og fra villoksenes horn - du bønnhører mig!
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Jeg vil kunngjøre ditt navn for mine brødre, midt i menigheten vil jeg love dig.
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 I som frykter Herren, lov ham, all Jakobs ætt, ær ham, og frykt for ham, all Israels ætt!
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 For han har ikke foraktet og ikke avskydd den elendiges elendighet og ikke skjult sitt åsyn for ham; men da han ropte til ham, hørte han.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Fra dig utgår min pris i en stor forsamling; mine løfter vil jeg holde for deres øine som frykter ham.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 De saktmodige skal ete og bli mette; de som søker Herren, skal love ham; eders hjerte leve til evig tid!
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Alle jordens ender skal komme det i hu og vende om til Herren, og alle folkenes slekter skal tilbede for ditt åsyn.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 For riket hører Herren til, og han hersker over folkene.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Alle jordens rikmenn skal ete og tilbede; for hans åsyn skal alle de bøie sig som stiger ned i støvet, og den som ikke kan holde sin sjel i live.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Efterkommerne skal tjene ham, der skal fortelles om Herren til efterslekten.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 De skal komme og kunngjøre hans rettferdighet for det folk som blir født, at han har gjort det.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
