Salmenes 2

1 Hvorfor larmer hedningene og grunder folkene på det som fåfengt er?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Jordens konger reiser sig, og fyrstene rådslår sammen mot Herren og mot hans salvede:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 La oss sprenge deres bånd og kaste deres rep av oss!

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Han som troner i himmelen, ler, Herren spotter dem.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Så taler han til dem i sin vrede, og i sin harme forferder han dem:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 Og jeg har dog innsatt min konge på Sion, mitt hellige berg!

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Jeg vil kunngjøre hvad fastsatt er: Herren sa til mig: Du er min sønn, jeg har født dig idag.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Begjær av mig! Så vil jeg gi dig hedningene til arv og jordens ender til eie.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Du skal knuse dem med jernstav; som en pottemakers kar skal du sønderslå dem.

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Og nu, I konger, gå viselig frem! La eder advare, I dommere på jorden!

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Tjen Herren med frykt og juble med beven!

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Kyss Sønnen, forat han ikke skal bli vred, og I gå til grunne på veien! For snart kunde hans vrede optendes. Salige er alle de som tar sin tilflukt til ham.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!