Salmenes 18
1 Til sangmesteren; av Herrens tjener David, som talte denne sangs ord til Herren den dag da Herren hadde utfridd ham av alle hans fienders hånd og av Sauls hånd. Og han sa: Herre, jeg har dig hjertelig kjær, min styrke!
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Herren er min klippe og min festning og min frelser; min Gud er min klippe, som jeg setter min lit til, mitt skjold og min frelses horn, min borg.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Jeg påkaller den Høilovede, Herren, og blir frelst fra mine fiender.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Dødens rep omspente mig, og fordervelsens strømmer forferdet mig.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 I min trengsel påkalte jeg Herren, og jeg ropte til min Gud; han hørte fra sitt tempel min røst, og mitt skrik kom for ham, til hans ører.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Da rystet og bevet jorden, og fjellenes grunnvoller skalv, og de rystet, for hans vrede var optendt.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Det steg røk op av hans nese, og fortærende ild fra hans munn; glør brente ut av ham.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Og han bøide himmelen og steg ned, og det var mørke under hans føtter.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Og han fór på kjeruber og fløi, og han fór hastig frem på vindens vinger.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Han gjorde mørke til sitt dekke, rundt omkring sig til sitt skjul, mørke vann, tykke skyer.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Frem av glansen foran ham fór hans skyer frem, hagl og gloende kull.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Og Herren tordnet i himmelen, den Høieste lot sin røst høre, hagl og gloende kull.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Og han utsendte sine piler og spredte dem omkring - lyn i mengde og forvirret dem.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Da kom vannenes strømmer til syne, og jordens grunnvoller blev avdekket ved din trusel, Herre, for din neses åndepust.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Han rakte sin hånd ut fra det høie, han grep mig; han drog mig op av store vann.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Han fridde mig ut fra min sterke fiende og fra mine avindsmenn; for de var mig for mektige.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 De overfalt mig på min motgangs dag; men Herren blev min støtte.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Og han førte mig ut i fritt rum; han frelste mig, for han hadde behag i mig.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, han betalte mig efter mine henders renhet.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 For jeg tok vare på Herrens veier og vek ikke i ondskap fra min Gud.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 For alle hans lover hadde jeg for øie, og hans bud lot jeg ikke vike fra mig.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Og jeg var ulastelig for ham og voktet mig vel for min synd.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Og Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, efter mine henders renhet for hans øine.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Mot den fromme viser du dig from, mot den rettvise mann viser du dig rettvis,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 mot den rene viser du dig ren, mot den forvendte viser du dig vrang.
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 For du frelser elendige folk, og du fornedrer høie øine.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 For du lar min lampe skinne; Herren min Gud opklarer mitt mørke.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 For ved dig stormer jeg løs på fiendeskarer, og ved min Gud springer jeg over murer.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Gud, hans vei er fullkommen; Herrens ord er rent, han er et skjold for alle dem som setter sin lit til ham.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 For hvem er Gud foruten Herren, og hvem er en klippe, uten vår Gud?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Den Gud som omgjorder mig med kraft og gjør min vei fri for støt,
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 som gir mig føtter likesom hindene og stiller mig på mine høider,
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 som oplærer mine hender til krig, så mine armer spenner kobberbuen.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Og du gir mig din frelse til skjold, og din høire hånd støtter mig, og din mildhet gjør mig stor.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Du gjør rummet vidt for mine skritt under mig, og mine ankler vakler ikke.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Jeg forfølger mine fiender og når dem, og jeg vender ikke tilbake før jeg har gjort ende på dem.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Jeg knuser dem, så de ikke makter å reise sig; de faller under mine føtter.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Og du omgjorder mig med kraft til krig, du bøier mine motstandere under mig.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Og mine fiender lar du vende mig ryggen, og mine avindsmenn utrydder jeg.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 De roper, men der er ingen frelser - til Herren, men han svarer dem ikke.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Og jeg knuser dem som støv for vinden, jeg tømmer dem ut som søle på gatene.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Du redder mig fra folkekamper, du setter mig til hode for hedninger; folkeferd som jeg ikke kjenmer, tjener mig.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Bare de hører om mig, blir de mig lydige; fremmede kryper for mig.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Fremmede visner bort og går bevende ut av sine borger.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Herren lever, og priset er min klippe, og ophøiet er min frelses Gud,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 den Gud som gir mig hevn og legger folkeferd under mig,
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 som frir mig ut fra mine fiender; ja, over mine motstandere ophøier du mig, fra voldsmannen redder du mig.
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Derfor vil jeg prise dig iblandt hedningene, Herre, og lovsynge ditt navn.
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Han gjør frelsen stor for sin konge, han gjør miskunnhet mot sin salvede, mot David og mot hans ætt til evig tid.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
