Salmenes 147
1 Lov Herren! For det er godt å lovsynge vår Gud, det er liflig, lovsang sømmer sig.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Herren bygger Jerusalem, de bortdrevne av Israel samler han.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 Han helbreder dem som har et sønderknust hjerte, og forbinder deres smertefulle sår.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 Han fastsetter stjernenes tall, han gir dem alle navn.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Vår Herre er stor og rik på kraft; på hans forstand er det intet mål.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Herren holder de saktmodige oppe, bøier de ugudelige ned til jorden.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Svar Herren med takksigelse, lovsyng vår Gud til citar,
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 ham som dekker himmelen med skyer, som lager regn for jorden, som lar gress spire frem på fjellene!
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Han gir feet dets føde, ravneungene som roper.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Han har ikke lyst til hestens styrke, han har ikke behag i mannens ben.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Herren har behag i dem som frykter ham, som venter på hans miskunnhet.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Pris Herren, Jerusalem, lov din Gud, Sion!
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 For han har gjort dine portstenger faste, han har velsignet dine barn i dig.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 Han er den som gir dine grenser fred, metter dig med den beste hvete.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 Han er den som sender sin tale til jorden; såre hastig løper hans ord.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 Han er den som gir sne som ull, strør ut rim som aske.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Han kaster sin is ut som småstykker; hvem kan stå for hans kulde?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Han sender sitt ord og smelter dem; han lar sin vind blåse, da rinner vannene.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Han kunngjorde Jakob sitt ord, Israel sine bud og sine lover;
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 så har han ikke gjort mot noget hedningefolk, og lover kjenner de ikke. Halleluja!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
