Salmenes 146

1 Halleluja! Min sjel, lov Herren!

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

2 Jeg vil love Herren så lenge jeg lever; jeg vil lovsynge min Gud så lenge jeg er til.

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

3 Sett ikke eders lit til fyrster, til et menneskebarn, hos hvem det ikke er frelse!

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

4 Farer hans ånd ut, så vender han tilbake til sin jord; på den samme dag er det forbi med hans tankes råd.

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

5 Salig er den hvis hjelp er Jakobs Gud, hvis håp står til Herren, hans Gud,

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

6 som gjorde himmel og jord, havet og alt hvad i dem er, som er trofast til evig tid,

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

7 som hjelper de undertrykte til deres rett, som gir de hungrige brød. Herren løser de bundne,

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

8 Herren åpner de blindes øine, Herren opreiser de nedbøiede, Herren elsker de rettferdige,

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

9 Herren bevarer de fremmede; farløse og enker holder han oppe, men de ugudeliges vei gjør han kroket.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

10 Herren skal være konge evindelig, din Gud, Sion, fra slekt til slekt. Halleluja!

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!