Salmenes 132
1 En sang ved festreisene. Herre, gi David lønn for hans møie,
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 han som tilsvor Herren, gav Jakobs Veldige det løfte:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 Jeg vil ikke gå inn i mitt huses telt, jeg vil ikke stige op på min sengs leie,
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 jeg vil ikke unne mine øine søvn, mine øielokk slummer,
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 før jeg finner et sted for Herren, en bolig for Jakobs Veldige!
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Se, vi hørte om den i Efrata, vi fant den i skogsbygden.
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Vi vil komme til hans bolig, vi vil tilbede for hans føtters skammel.
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 Reis dig, Herre, og kom til ditt hvilested, du og din styrkes ark!
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 La dine prester klæ sig i rettferd og dine fromme rope med fryd!
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 For Davids, din tjeners skyld vise du ikke din salvedes åsyn tilbake!
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Herren har svoret David en sann ed, som han ikke vil gå fra: Av ditt livs frukt vil jeg sette konger på din trone;
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 dersom dine barn holder min pakt og mine vidnesbyrd, som jeg vil lære dem, da skal også deres barn for all tid sitte på dine trone.
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 For Herren har utkåret Sion, han har attrådd det til sin bolig:
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 Dette er mitt hvilested til evig tid; her vil jeg bo, fordi jeg har attrådd det.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Dets mat vil jeg velsigne, dets fattige vil jeg mette med brød,
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 og dets prester vil jeg klæ med fryd.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Der vil jeg la et horn vokse op for David, gjøre i stand en lampe for min salvede.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Hans fiender vil jeg klæ i skam, men på ham skal hans krone stråle.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
