< Salmenes 126 >
1 En sang ved festreisene. Da Herren lot Sions fanger vende tilbake, var vi som drømmende;
Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
2 da fyltes vår munn med latter, og vår tunge med jubel, da sa de iblandt hedningene: Store ting har Herren gjort imot disse.
Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
3 Store ting har Herren gjort imot oss; vi blev glade.
Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
4 Herre, la våre fanger vende tilbake likesom bekker i sydlandet!
Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
5 De som sår med gråt, skal høste fryderop.
Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:
6 De går gråtende og bærer den de strør ut; de kommer hjem fryderop og bærer sine kornbånd.
menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.