Salmenes 122

1 En sang ved festreisene; av David. Jeg gleder mig ved dem som sier til mig: Vi vil gå til Herrens hus.

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Våre føtter står i dine porter, Jerusalem!

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, du velbyggede, lik en by som er tett sammenføiet,

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 hvor stammene drar op, Herrens stammer, efter en lov for Israel, for å prise Herrens navn!

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 For der er stoler satt til dom, stoler for Davids hus.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Bed om fred for Jerusalem! La det gå dem vel som elsker dig!

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Der være fred innen din voll, ro i dine saler!

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 For mine brødres og mine venners skyld vil jeg si: Fred være i dig!

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 For Herrens, vår Guds huses skyld vil jeg søke ditt beste.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!