Salmenes 120

1 En sang ved festreisene. Til Herren ropte jeg i min nød, og han svarte mig.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 Herre, fri min sjel fra en løgnaktig lebe, fra en falsk tunge!

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Hvad vil han gi dig, og hvad mere vil han gi dig, du falske tunge?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 Voldsmannens skarpe piler og glør av gyvelbusken.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 Ve mig, at jeg lever som fremmed iblandt Mesek, at jeg bor ved Kedars telt!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 Lenge nok har min sjel bodd hos dem som hater fred.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 Jeg er bare fred, men når jeg taler, er de ferdige til krig.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.