Salmenes 120

1 En sang ved festreisene. Til Herren ropte jeg i min nød, og han svarte mig.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Herre, fri min sjel fra en løgnaktig lebe, fra en falsk tunge!

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Hvad vil han gi dig, og hvad mere vil han gi dig, du falske tunge?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Voldsmannens skarpe piler og glør av gyvelbusken.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Ve mig, at jeg lever som fremmed iblandt Mesek, at jeg bor ved Kedars telt!

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Lenge nok har min sjel bodd hos dem som hater fred.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Jeg er bare fred, men når jeg taler, er de ferdige til krig.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.