Salmenes 12

1 Til sangmesteren, efter Sjeminit; en salme av David. Frels, Herre! for de fromme er borte, de trofaste er forsvunnet blandt menneskenes barn.

A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

2 Løgn taler de, hver med sin næste, med falske leber; med tvesinnet hjerte taler de.

Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

3 Herren utrydde alle falske leber, den tunge som taler store ord,

Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

4 dem som sier: Ved vår tunge skal vi få overhånd, våre leber er med oss, hvem er herre over oss?

kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

5 For de elendiges ødeleggelses skyld, for de fattiges sukks skyld vil jeg nu reise mig, sier Herren; jeg vil gi dem frelse som stunder efter den.

Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

6 Herrens ord er rene ord, likesom sølv som er renset i en smeltedigel i jorden, syv ganger renset.

Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

7 Du, Herre, vil bevare dem, du vil vokte dem for denne slekt evindelig.

Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

8 Rundt omkring svermer de ugudelige, når skarn er ophøiet blandt menneskenes barn.

Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.