Salmenes 119
1 Salige er de hvis vei er ulastelig, som vandrer i Herrens lov.
Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Salige er de som tar vare på hans vidnesbyrd, som søker ham av hele sitt hjerte
Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 og ikke gjør urett, men vandrer på hans veier.
nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Du har gitt dine befalinger forat en skal holde dem nøie.
Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 O, at mine veier måtte bli faste, så jeg holder dine forskrifter!
Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 Da skal jeg ikke bli til skamme når jeg gir akt på alle dine bud.
Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Jeg vil prise dig i hjertets opriktighet når jeg lærer din rettferdighets lover å kjenne.
Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Dine forskrifter vil jeg holde; du må ikke rent forlate mig!
Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 Hvorved skal den unge holde sin sti ren? Ved å holde sig efter ditt ord.
Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 Av hele mitt hjerte har jeg søkt dig; la mig ikke fare vill fra dine bud!
Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 I mitt hjerte har jeg gjemt ditt ord forat jeg ikke skal synde imot dig.
Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Lovet være du, Herre! Lær mig dine forskrifter!
Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 Med mine leber har jeg forkynt alle lover fra din munn.
Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 Over dine vidnesbyrds vei har jeg gledet mig, som over all rikdom.
Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 På dine befalinger vil jeg grunde og tenke på dine stier.
Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 I dine forskrifter forlyster jeg mig, jeg glemmer ikke ditt ord.
Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Gjør vel imot din tjener, så jeg kan leve! Da vil jeg holde ditt ord.
Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Lat op mine øine, så jeg kan skue de underfulle ting i din lov!
Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Jeg er en gjest på jorden; skjul ikke dine bud for mig!
Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Min sjel er knust, så jeg lenges efter dine lover til enhver tid.
Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Du har truet de overmodige, de forbannede, som farer vill fra dine bud.
Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Ta skam og forakt bort fra mig! For jeg har tatt vare på dine vidnesbyrd.
Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Fyrster har også sittet og talt sammen imot mig; din tjener grunder på dine forskrifter.
Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Dine vidnesbyrd er også min lyst; de er mine rådgivere.
Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 Min sjel er nedtrykt i støvet; hold mig i live efter ditt ord!
A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Jeg fortalte dig mine veier, og du svarte mig; lær mig dine forskrifter!
Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 La mig forstå dine befalingers vei! Så vil jeg grunde på dine undergjerninger.
Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Min sjel gråter av sorg; reis mig op efter ditt ord!
Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Vend løgnens vei bort fra mig, og unn mig din lov!
Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Trofasthets vei har jeg utvalgt, dine lover har jeg satt for mig.
Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Jeg henger ved dine vidnesbyrd; Herre, la mig ikke bli til skamme!
Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 Dine buds vei vil jeg løpe; for du frir mitt hjerte fra angst.
Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Lær mig, Herre, dine forskrifters vei! Så vil jeg ta vare på den inntil enden.
Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Lær mig! Så vil jeg ta vare på din lov og holde den av hele mitt hjerte.
Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 Led mig frem på dine buds sti! For i den har jeg min lyst.
Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Bøi mitt hjerte til dine vidnesbyrd og ikke til vinning!
Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Vend mine øine bort fra å se efter tomhet, hold mig i live på din vei!
Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Opfyll for din tjener ditt ord, som er for dem som frykter dig!
Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Ta bort min vanære, som jeg frykter for! For dine lover er gode.
Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Se, jeg lenges efter dine befalinger; hold mig i live ved din rettferdighet!
Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 La dine nådegjerninger, Herre, komme over mig, din frelse efter ditt ord!
Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 Jeg vil gi den svar som håner mig; for jeg setter min lit til ditt ord.
Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Ta ikke sannhets ord så rent bort fra min munn! For jeg bier på dine dommer.
Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Jeg vil holde din lov stadig, evindelig og alltid.
Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 La mig vandre i fritt rum! For jeg spør efter dine befalinger.
Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Jeg vil tale om dine vidnesbyrd for konger og skal ikke bli til skamme.
Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 Jeg har min lyst i dine bud, som jeg elsker.
Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 Jeg løfter mine hender til dine bud, som jeg elsker, og jeg vil grunde på dine forskrifter.
s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Kom i hu ordet til din tjener, fordi du har gitt mig håp!
Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Det er min trøst i min elendighet at ditt ord har holdt mig i live.
Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 De overmodige har spottet mig såre; fra din lov er jeg ikke avveket.
Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Jeg kom dine dommer fra evighet i hu, Herre, og jeg blev trøstet.
Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 En brennende harme har grepet mig over de ugudelige, som forlater din lov.
Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Dine forskrifter er blitt mine lovsanger i min utlendighets hus.
Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Jeg kom om natten ditt navn i hu, Herre, og jeg holdt din lov.
Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Dette blev mig gitt: at jeg har tatt vare på dine befalinger.
Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Herren er min del, sa jeg, idet jeg holdt dine ord.
Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Jeg bønnfalt dig av hele mitt hjerte: Vær mig nådig efter ditt ord!
Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Jeg eftertenkte mine veier og vendte mine føtter til dine vidnesbyrd.
Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Jeg hastet og ventet ikke med å holde dine bud.
Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 De ugudeliges strikker har omspent mig, din lov har jeg ikke glemt.
Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Midt om natten står jeg op for å prise dig for din rettferdighets lover.
Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Jeg holder mig til alle dem som frykter dig, og som holder dine befalinger.
Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Jorden er full av din miskunnhet, Herre; lær mig dine forskrifter!
Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Du har gjort vel imot din tjener, Herre, efter ditt ord.
Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Lær mig god skjønnsomhet og kunnskap! For jeg tror på dine bud.
Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Før jeg blev ydmyket, fór jeg vill; men nu holder jeg ditt ord.
Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 Du er god og gjør godt; lær mig dine forskrifter!
Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 De overmodige har spunnet løgn sammen imot mig; jeg holder dine befalinger av hele mitt hjerte.
Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Deres hjerte er som en fettklump; jeg har min lyst i din lov.
Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Det var mig godt at jeg blev ydmyket, forat jeg kunde lære dine forskrifter.
Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Din munns lov er mig bedre enn tusen stykker gull og sølv.
Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Dine hender har skapt mig og gjort mig; gi mig forstand, forat jeg må lære dine bud!
Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 De som frykter dig, skal se mig og glede sig; for jeg venter på ditt ord.
Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 Jeg vet, Herre, at dine dommer er rettferdighet, og i trofasthet har du ydmyket mig.
Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 La din miskunnhet være mig til trøst efter ditt ord til din tjener!
Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 La din miskunnhet komme over mig, forat jeg kan leve! For din lov er min lyst.
Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 La de overmodige bli til skamme! For de har trykket mig ned uten årsak; jeg grunder på dine befalinger.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 La dem vende tilbake til mig, de som frykter dig og kjenner dine vidnesbyrd!
Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 La mitt hjerte være fullkomment i dine forskrifter, forat jeg ikke skal bli til skamme!
Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Min sjel vansmekter av lengsel efter din frelse; jeg venter på ditt ord.
Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Mine øine vansmekter av lengsel efter ditt ord idet jeg sier: Når vil du trøste mig?
Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 For jeg er som en skinnsekk i røk; dine forskrifter glemmer jeg ikke.
Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Hvor mange er vel din tjeners dager? Når vil du holde dom over mine forfølgere?
Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 De overmodige har gravd graver for mig, de som ikke skikker sig efter din lov.
vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Alle dine bud er trofasthet; uten årsak forfølger de mig; hjelp mig!
Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 På lite nær har de tilintetgjort mig i landet; men jeg har ikke forlatt dine befalinger.
Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Hold mig i live efter din miskunnhet! Så vil jeg ta vare på din munns vidnesbyrd.
Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 Til evig tid, Herre, står ditt ord fast i himmelen.
Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 Fra slekt til slekt varer din trofasthet; du grunnfestet jorden, og den stod der.
Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 Til å utføre dine dommer står de der enn idag; for alle ting er dine tjenere.
Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Dersom din lov ikke hadde vært min lyst, var jeg omkommet i min elendighet.
Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 Til evig tid skal jeg ikke glemme dine befalinger; for ved dem har du holdt mig i live.
Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Din er jeg, frels mig! For jeg har søkt dine befalinger.
Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 De ugudelige har bidd på mig for å ødelegge mig; jeg gir akt på dine vidnesbyrd.
Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 På all fullkommenhet har jeg sett en ende, men ditt bud strekker sig såre vidt.
Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Hvor jeg har din lov kjær! Hele dagen grunder jeg på den.
Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Dine bud gjør mig visere enn mine fiender; for til evig tid eier jeg dem.
Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Jeg er blitt klokere enn alle mine lærere; for jeg grunder på dine vidnesbyrd.
Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Jeg er forstandigere enn de gamle; for jeg har tatt vare på dine befalinger.
Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Fra enhver ond sti har jeg holdt mine føtter borte forat jeg kunde holde ditt ord.
Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 Fra dine lover er jeg ikke avveket; for du har lært mig.
Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Hvor dine ord er søte for min gane, mere enn honning for min munn!
Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 Av dine befalinger får jeg forstand; derfor hater jeg all løgnens sti.
Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Ditt ord er en lykte for min fot og et lys for min sti.
Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Jeg har svoret, og jeg har holdt det, å ta vare på din rettferdighets lover.
Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Jeg er såre nedbøiet; Herre, hold mig i live efter ditt ord!
Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 La min munns frivillige offere tekkes dig, Herre, og lær mig dine lover!
Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Jeg går alltid med livet i hendene, men din lov har jeg ikke glemt.
Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 De ugudelige har lagt snare for mig, men jeg har ikke forvillet mig fra dine befalinger.
Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Jeg har fått dine vidnesbyrd i eie evindelig; for de er mitt hjertes glede.
Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Jeg har bøiet mitt hjerte til å gjøre efter dine forskrifter evindelig, inntil enden.
Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 De tvesinnede hater jeg, men din lov elsker jeg.
Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Du er mitt skjul og mitt skjold, jeg venter på ditt ord.
Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Vik fra mig, I som gjør ondt, forat jeg må holde min Guds bud!
Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Hold mig oppe efter ditt ord, forat jeg kan leve, og la mig ikke bli til skamme med mitt håp!
Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Støtt mig, så jeg må bli frelst! Da vil jeg alltid skue med lyst på dine forskrifter.
Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Du akter for intet alle dem som farer vill fra dine forskrifter; for deres svik er forgjeves.
Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 Som slagg bortrydder du alle ugudelige på jorden; derfor elsker jeg dine vidnesbyrd.
Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Av redsel for dig gyser min kropp, og jeg frykter for dine dommer.
Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Jeg har gjort rett og rettferdighet; du vil ikke overgi mig til dem som undertrykker mig.
Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Gå i borgen for din tjener, forat det kan gå ham vel! La ikke de overmodige undertrykke mig!
Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Mine øine vansmekter av lengsel efter din frelse og efter din rettferdighets ord.
Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Gjør med din tjener efter din miskunnhet, og lær mig dine forskrifter!
Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Jeg er din tjener; lær mig, så jeg kan kjenne dine vidnesbyrd!
Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Det er tid for Herren å gripe inn; de har brutt din lov.
Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Derfor elsker jeg dine bud mere enn gull, ja mere enn fint gull.
Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Derfor holder jeg alle befalinger om alle ting for å være rette; jeg hater all løgnens sti.
Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Underfulle er dine vidnesbyrd; derfor tar min sjel vare på dem.
Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 Dine ords åpenbaring oplyser, den gjør enfoldige forstandige.
Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Jeg åpnet min munn og sukket av lengsel; for jeg stundet efter dine bud.
Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Vend dig til mig og vær mig nådig, som rett er mot dem som elsker ditt navn!
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Gjør mine trin faste ved ditt ord, og la ingen urett herske over mig!
Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Forløs mig fra menneskers vold! Så vil jeg holde dine befalinger.
Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 La ditt åsyn lyse for din tjener, og lær mig dine forskrifter!
Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Mine øine flyter bort i vannstrømmer over dem som ikke holder din lov.
Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Du er rettferdig, Herre, og dine dommer er rettvise.
Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Du har fastsatt dine vidnesbyrd i rettferdighet og stor trofasthet.
Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Min nidkjærhet har fortært mig, fordi mine motstandere har glemt dine ord.
Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Ditt ord er vel renset, og din tjener elsker det.
Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Jeg er liten og foraktet; jeg har ikke glemt dine befalinger.
Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Din rettferdighet er en evig rettferdighet, og din lov er sannhet.
Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Nød og trengsel fant mig; dine bud er min lyst.
Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Dine vidnesbyrd er rettferdige til evig tid; lær mig, forat jeg kan leve!
Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Jeg roper av hele mitt hjerte; svar mig, Herre! Jeg vil ta vare på dine forskrifter.
Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Jeg roper til dig, frels mig! Så vil jeg holde dine vidnesbyrd.
Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Jeg var årle oppe i morgenlysningen og ropte om hjelp; jeg ventet på dine ord.
Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Mine øine var oppe før nattevaktene, forat jeg kunde grunde på ditt ord.
Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Hør min røst efter din miskunnhet! Herre, hold mig i live efter dine lover!
Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 De er kommet nær som jager efter ugjerning; fra din lov er de kommet langt bort.
Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Du er nær, Herre, og alle dine bud er sannhet.
Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 For lenge siden vet jeg av dine vidnesbyrd at du har grunnet dem for evig tid.
Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Se min elendighet og utfri mig! For jeg har ikke glemt din lov.
Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Før min sak og forløs mig, hold mig i live efter ditt ord!
Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Frelse er langt borte fra de ugudelige; for de søker ikke dine forskrifter.
Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Din miskunnhet er stor, Herre; hold mig i live efter dine dommer!
Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Mange er mine forfølgere og mine motstandere; jeg er ikke avveket fra dine vidnesbyrd.
Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Jeg så de troløse og vemmedes, dem som ikke holdt ditt ord.
Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Se at jeg har elsket dine befalinger! Herre, hold mig i live efter din miskunnhet!
Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Summen av ditt ord er sannhet, og til evig tid står all din rettferdighets lov fast.
Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Fyrster forfulgte mig uten årsak, men mitt hjerte fryktet for dine ord.
Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Jeg gleder mig over ditt ord som en som finner meget bytte.
Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Løgn har jeg hatet og avskydd, din lov har jeg elsket.
Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Syv ganger om dagen har jeg prist dig for din rettferdighets lover.
Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Megen fred har de som elsker din lov, og det er ikke noget anstøt for dem.
Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Jeg har ventet på din frelse, Herre, og jeg har holdt dine bud.
Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Min sjel har holdt dine vidnesbyrd, og jeg elsket dem såre.
Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Jeg har holdt dine befalinger og dine vidnesbyrd; for alle mine veier er for ditt åsyn.
Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 La mitt klagerop komme nær for ditt åsyn, Herre! Lær mig efter ditt ord!
Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 La min inderlige bønn komme for ditt åsyn! Frels mig efter ditt ord!
Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Mine leber skal flyte over av lovsang; for du lærer mig dine forskrifter.
Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Min tunge skal synge om ditt ord; for alle dine bud er rettferdighet.
Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 La din hånd være mig til hjelp! For jeg har utvalgt dine befalinger.
Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Jeg lenges efter din frelse, Herre, og din lov er min lyst.
Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 La min sjel leve og love dig, og la dine dommer hjelpe mig!
Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Jeg har faret vill; opsøk din tjener som et tapt får! for jeg har ikke glemt dine bud.
Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
