Salmenes 116
1 Jeg elsker Herren, for han hører min røst, mine inderlige bønner.
Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 For han har bøiet sitt øre til mig, og alle mine dager vil jeg påkalle ham.
Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3 Dødens rep hadde omspent mig, og dødsrikets angster hadde funnet mig; nød og sorg fant jeg. (Sheol h7585)
Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
4 Men jeg påkalte Herrens navn: Akk Herre, frels min sjel!
de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 Herren er nådig og rettferdig, og vår Gud er barmhjertig.
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 Herren verner de enfoldige; jeg var elendig, og han frelste mig.
Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 Kom igjen, min sjel, til din ro! For Herren har gjort vel imot dig.
Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 For du fridde min sjel fra døden, mitt øie fra gråt, min fot fra fall.
Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 Jeg skal vandre for Herrens åsyn i de levendes land.
Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 Jeg trodde, for jeg talte; jeg var såre plaget.
Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 Jeg sa i min angst: Hvert menneske er en løgner.
Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 Hvormed skal jeg gjengjelde Herren alle hans velgjerninger imot mig?
Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 Jeg vil løfte frelsens beger og påkalle Herrens navn.
Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 Jeg vil holde for Herren mine løfter, og det for hele hans folks øine.
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 Kostelig i Herrens øine er hans frommes død.
Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 Akk Herre! Jeg er jo din tjener, jeg er din tjener, din tjenerinnes sønn; du har løst mine bånd.
Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 Dig vil jeg ofre takkoffer, og Herrens navn vil jeg påkalle.
Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 Jeg vil holde for Herren mine løfter, og det for hele hans folks øine,
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 i forgårdene til Herrens hus, midt i dig, Jerusalem. Halleluja!
Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
