Salmenes 110

1 Av David; en salme. Herren sa til min herre: Sett dig ved min høire hånd, til jeg får lagt dine fiender til skammel for dine føtter!

Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

2 Ditt veldes kongestav skal Herren utstrekke fra Sion! hersk midt iblandt dine fiender!

Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

3 Ditt folk møter villig frem på ditt veldes dag; i hellig prydelse kommer din ungdom til dig, som dugg ut av morgenrødens skjød.

Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

4 Herren har svoret, og han skal ikke angre det: Du er prest evindelig efter Melkisedeks vis.

Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

5 Herren ved din høire hånd knuser konger på sin vredes dag.

Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

6 Han holder dom iblandt hedningene, fyller op med lik, knuser hoder over den vide jord.

Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

7 Av bekken drikker han på veien, derfor løfter han høit sitt hode.

A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.