Salmenes 11

1 Til sangmesteren; av David. Til Herren tar jeg min tilflukt; hvorledes kan I da si til min sjel: Fly til eders fjell som en fugl?

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 For se, de ugudelige spenner buen, de legger sin pil på strengen for å skyte i mørket på de opriktige av hjertet.

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 Når grunnvollene nedbrytes, hvad makter da den rettferdige?

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 Herren er i sitt hellige tempel, Herrens trone er i himmelen, hans øine skuer, hans blikk prøver menneskenes barn.

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 Herren prøver den rettferdige; men den ugudelige og den som elsker vold, hater hans sjel.

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 Han lar snarer regne ned over de ugudelige; ild og svovel og glødende vind er deres begers del.

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 For Herren er rettferdig, elsker rettferdighet; på den opriktige ser hans åsyn.

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.