< Salmenes 109 >
1 Til sangmesteren; av David; en salme. Min lovsangs Gud, ti ikke!
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 For ugudelighets munn og falskhets munn har de oplatt imot mig, de har talt med mig med løgnens tunge.
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 Og med hatets ord har de omgitt mig og stridt imot mig uten årsak.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Til lønn for min kjærlighet stod de mig imot, enda jeg er bare bønn.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Og de la ondt på mig til lønn for godt og hat til lønn for min kjærlighet.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Sett en ugudelig over ham, og la en anklager stå ved hans høire hånd!
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Når han dømmes, da la ham gå ut som skyldig, og la hans bønn bli til synd!
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 La hans dager bli få, la en annen få hans embede!
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 La hans barn bli farløse og hans hustru enke,
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 og la hans barn flakke omkring og tigge, og la dem gå som tiggere fra sine ødelagte hjem!
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 La ågerkaren kaste garn ut efter alt det han har, og fremmede røve frukten av hans arbeid!
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 La ham ikke finne nogen som bevarer miskunnhet imot ham og la ingen forbarme sig over hans farløse barn!
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 La hans fremtid bli avskåret, deres navn bli utslettet i det annet ættledd!
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Hans fedres misgjerning bli ihukommet hos Herren, og hans mors synd bli ikke utslettet!
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 De være alltid for Herrens øine, og han utrydde deres minne av jorden,
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 fordi han ikke kom i hu å gjøre barmhjertighet, men forfulgte en mann som var fattig og elendig og bedrøvet i hjertet, og vilde drepe ham.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Han elsket forbannelse, og den kom over ham; han hadde ikke lyst til velsignelse, og den blev langt borte fra ham;
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 han klædde sig i forbannelse som sin klædning, og den trengte som vann inn i hans liv og som olje i hans ben.
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 La den være ham som et klædebon som han dekker sig med, og som et belte som han alltid omgjorder sig med!
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Dette være mine motstanderes lønn fra Herren, og deres som taler ondt imot min sjel!
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Og du, Herre, Herre, gjør vel imot mig for ditt navns skyld! Fordi din miskunnhet er god, så redde du mig!
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 For jeg er elendig og fattig, og mitt hjerte er gjennemboret i mitt indre.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Som en skygge, når den heller, farer jeg avsted; jeg blir jaget bort som en gresshoppe.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Mine knær vakler av faste, og mitt kjød svinner og er uten fedme.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Og jeg er blitt til spott for dem; de ser mig og ryster på hodet.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Hjelp mig, Herre min Gud, frels mig efter din miskunnhet,
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 så de må kjenne at dette er din hånd, at du, Herre, har gjort det!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 De forbanner, men du velsigner; de reiser sig og blir til skamme, men din tjener gleder sig.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Mine motstandere skal klæ sig i vanære og svøpe sig i sin skam som i en kappe.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Jeg vil storlig prise Herren med min munn, og midt iblandt mange vil jeg love ham;
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 for han står ved den fattiges høire hånd for å frelse ham fra dem som dømmer hans sjel.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.