Salmenes 102
1 En bønn av en elendig, når han vansmekter og utøser sin sorg for Herrens åsyn. Herre, hør min bønn og la mitt rop komme til dig!
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Skjul ikke ditt åsyn for mig på den dag jeg er i nød! Bøi ditt øre til mig! På den dag jeg roper, skynd dig å svare mig!
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For mine dager er faret bort som en røk, og mine ben er forbrent som en brand.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Mitt hjerte er stukket som en urt og fortørket; for jeg har glemt å ete mitt brød.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 For mine lydelige sukks skyld henger mine ben ved mitt kjøtt.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Jeg ligner pelikanen i ørkenen, jeg er som uglen på øde steder.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Jeg våker og er blitt som en enslig fugl på taket.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Hele dagen spotter mine fiender mig; de som raser mot mig, sverger ved mig.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For jeg eter aske som brød og blander min drikk med gråt
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 for din vredes og din harmes skyld; for du har løftet mig op og kastet mig bort.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Mine dager er som en hellende skygge, og selv visner jeg som en urt.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Men du, Herre, du troner til evig tid, og ditt minne varer fra slekt til slekt.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Du vil reise dig, du vil forbarme dig over Sion; for det er tiden til å være det nådig, timen er kommet.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For dine tjenere elsker dets stener, og de ynkes over dets støv.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Og hedningene skal frykte Herrens navn, og alle jordens konger din herlighet.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 For Herren har bygget Sion, han har åpenbaret sig i sin herlighet.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Han har vendt sig til de hjelpeløses bønn, og han har ikke foraktet deres bønn.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Dette skal bli opskrevet for den kommende slekt, og det folk som skal skapes, skal love Herren.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For han har sett ned fra sin hellige høide, Herren har fra himmelen skuet til jorden
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 for å høre den fangnes sukk, for å løse dødens barn,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 forat de i Sion skal forkynne Herrens navn og hans pris i Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 når de samler sig, folkeslagene og rikene, for å tjene Herren.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Han har bøiet min kraft på veien, han har forkortet mine dager.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Jeg sier: Min Gud, ta mig ikke bort midt i mine dager! Dine år varer fra slekt til slekt.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Fordum grunnfestet du jorden, og himlene er dine henders gjerning.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 De skal forgå, men du blir stående; de skal alle eldes som et klæde, som et klædebon omskifter du dem, og de omskiftes,
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 men du er den samme, og dine år får ingen ende.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Dine tjeneres barn skal bo i ro, og deres avkom skal stå fast for ditt åsyn.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
