Salomos Ordsprog 8
1 Hør, visdommen roper, og forstanden lar sin røst høre.
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 Oppe på hauger ved veien står hun, der hvor stiene møtes;
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 ved siden av portene, ved byens utgang, i inngangen til portene roper hun høit:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 Til eder, I menn, roper jeg, og min røst lyder til menneskenes barn.
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 Lær klokskap, I enfoldige, og lær forstand, I uforstandige!
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Hør! Om store ting taler jeg, og jeg oplater mine leber med rettvishet;
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 min tunge taler sannhet, og ugudelighet er en vederstyggelighet for mine leber.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 Alle min munns ord er rette, det er intet falskt eller vrangt i dem.
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 De er alle sammen likefremme for den forstandige og rette for dem som har funnet kunnskap.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Ta imot min tilrettevisning istedenfor sølv, og ta imot kunnskap fremfor utsøkt gull!
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 For visdom er bedre enn perler, og ingen skatt kan lignes med den.
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Jeg, visdommen, har klokskap i eie, og jeg forstår å finne kloke råd.
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Å frykte Herren er å hate ondt; stolthet og overmot, ond ferd og en falsk munn hater jeg.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 Mig tilhører råd og sann innsikt, jeg er forstand, mig hører styrke til.
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Ved mig regjerer kongene, og ved mig fastsetter fyrstene hvad rett er.
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Ved mig styrer herskerne og høvdingene, alle dommere på jorden.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Jeg elsker dem som elsker mig, og de som søker mig, skal finne mig.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Hos mig er rikdom og ære, gammelt arvegods og rettferdighet.
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Min frukt er bedre enn gull, ja det fineste gull, og den vinning jeg gir, er bedre enn utsøkt sølv.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 På rettferds vei vandrer jeg, midt på rettens stier;
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 derfor gir jeg dem som elsker mig, sann rikdom til arv og fyller deres forrådskammere.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Herren skapte mig som sitt første verk, før sine andre gjerninger, i fordums tid.
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 Fra evighet er jeg blitt til, fra først av, før jorden var.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Da avgrunnene ennu ikke var til, blev jeg født, da der ennu ikke fantes kilder fylt med vann.
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 Før fjellene blev senket ned, før haugene blev til, blev jeg født,
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 før han hadde skapt jord og mark og jorderikes første muldklump.
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Da han bygget himmelen, var jeg der, da han slo hvelving over avgrunnen.
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 Da han festet skyene oventil, da han bandt avgrunnens kilder,
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 da han satte grense for havet, så vannene ikke går lenger enn han byder, da han la jordens grunnvoller -
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 da var jeg verksmester hos ham, og jeg var hans lyst dag efter dag, jeg lekte alltid for hans åsyn;
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 jeg lekte på hele hans vide jord, og min lyst hadde jeg i menneskenes barn.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Og nu, barn, hør på mig! Salige er de som følger mine veier.
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Hør på min tilrettevisning og bli vise og forakt den ikke!
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Salig er det menneske som hører på mig, så han våker ved mine dører dag efter dag og vokter mine dørstolper.
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 For den som finner mig, finner livet og får nåde hos Herren.
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 Men den som ikke finner mig, skader sig selv; alle de som hater mig, elsker døden.
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
