Salomos Ordsprog 7
1 Min sønn, bevar mine ord og gjem mine bud hos dig!
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Bevar mine bud, så skal du leve, bevar min lære som din øiesten!
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bind dem på dine fingrer, skriv dem på ditt hjertes tavle!
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Si til visdommen: Du er min søster, og kall forstanden din kjenning,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 forat den må bevare dig fra annen manns hustru, fra fremmede kvinner, som taler glatte ord.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 For jeg så engang ut av vinduet på mitt hus, gjennem mitt gitter,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 og da så jeg blandt de uerfarne, jeg blev var blandt de unge en uforstandig gutt,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 som gikk forbi på gaten ved hennes hjørne og gikk frem på veien til hennes hus,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 i skumringen, da dagen var til ende, i dyp natt og mørke.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Da kom en kvinne ham i møte i en skjøges klær og med svikefullt hjerte.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Vill er hun og kåt; hennes føtter er ikke i ro i hennes hus.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Snart er hun på gater, snart på torver, og ved hvert hjørne lurer hun.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Og hun tok fatt på ham og kysset ham, og med frekt åsyn sa hun til ham:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Takkoffer skulde jeg bære frem, og idag har jeg innfridd mine løfter;
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 derfor gikk jeg ut for å møte dig, for å søke dig op, og jeg fant dig.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Jeg har bredt tepper over min seng, brokete tepper av egyptisk garn.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Jeg har strødd mitt leie med myrra, aloë og kanel.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Kom, la oss beruse oss i kjærlighet inntil morgenen, fryde oss i elskov!
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 For min mann er ikke hjemme, han er reist langt bort;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 pengepungen tok han med sig, først ved fullmåne kommer han hjem.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Hun fikk lokket ham ved sin sterke overtalelse, ved sine glatte leber forførte hun ham.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Han følger henne straks, lik en okse som går til slakterbenken, som i fotjern, hvormed dåren tuktes,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 inntil pilen kløver hans lever - likesom fuglen haster til snaren og ikke vet at det gjelder dens liv.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Så hør nu på mig, barn, og akt på min munns ord!
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 La ikke ditt hjerte vende sig til hennes veier, forvill dig ikke inn på hennes stier!
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 For mange som har fått ulivssår, har hun fellet, og mangfoldige er de hun har slått ihjel;
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
