Salomos Ordsprog 7
1 Min sønn, bevar mine ord og gjem mine bud hos dig!
Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
2 Bevar mine bud, så skal du leve, bevar min lære som din øiesten!
Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
3 Bind dem på dine fingrer, skriv dem på ditt hjertes tavle!
Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
4 Si til visdommen: Du er min søster, og kall forstanden din kjenning,
Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
5 forat den må bevare dig fra annen manns hustru, fra fremmede kvinner, som taler glatte ord.
hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6 For jeg så engang ut av vinduet på mitt hus, gjennem mitt gitter,
Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
7 og da så jeg blandt de uerfarne, jeg blev var blandt de unge en uforstandig gutt,
Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
8 som gikk forbi på gaten ved hennes hjørne og gikk frem på veien til hennes hus,
elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
9 i skumringen, da dagen var til ende, i dyp natt og mørke.
szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
10 Da kom en kvinne ham i møte i en skjøges klær og med svikefullt hjerte.
S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
11 Vill er hun og kåt; hennes føtter er ikke i ro i hennes hus.
zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
12 Snart er hun på gater, snart på torver, og ved hvert hjørne lurer hun.
egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
13 Og hun tok fatt på ham og kysset ham, og med frekt åsyn sa hun til ham:
Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
14 Takkoffer skulde jeg bære frem, og idag har jeg innfridd mine løfter;
Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
15 derfor gikk jeg ut for å møte dig, for å søke dig op, og jeg fant dig.
azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
16 Jeg har bredt tepper over min seng, brokete tepper av egyptisk garn.
Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
17 Jeg har strødd mitt leie med myrra, aloë og kanel.
behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
18 Kom, la oss beruse oss i kjærlighet inntil morgenen, fryde oss i elskov!
Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
19 For min mann er ikke hjemme, han er reist langt bort;
Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
20 pengepungen tok han med sig, først ved fullmåne kommer han hjem.
a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
21 Hun fikk lokket ham ved sin sterke overtalelse, ved sine glatte leber forførte hun ham.
Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
22 Han følger henne straks, lik en okse som går til slakterbenken, som i fotjern, hvormed dåren tuktes,
Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
23 inntil pilen kløver hans lever - likesom fuglen haster til snaren og ikke vet at det gjelder dens liv.
mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
24 Så hør nu på mig, barn, og akt på min munns ord!
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
25 La ikke ditt hjerte vende sig til hennes veier, forvill dig ikke inn på hennes stier!
ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26 For mange som har fått ulivssår, har hun fellet, og mangfoldige er de hun har slått ihjel;
mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
