Salomos Ordsprog 5
1 Min sønn! Akt på min visdom, bøi ditt øre til min forstand,
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 så du kan gjemme kloke råd og dine leber bevare kunnskap!
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 For en fremmed kvinnes leber drypper av honning, og glattere enn olje er hennes tunge;
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 men til sist er hun besk som malurt, hvass som et tveegget sverd.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 På livets sti vil hun ikke vandre; hennes veier går hit og dit, uten at hun vet det.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Så hør nu på mig, mine barn, og vik ikke fra min munns ord!
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 La din vei være langt fra henne, og kom ikke nær til døren på hennes hus,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 forat du ikke skal gi andre din pryd og en grusom herre dine år,
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 forat ikke fremmede skal mettes av din eiendom, og frukten av din møie komme i en annen manns hus,
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 så du må stønne i din siste stund, når din kropp og ditt kjøtt tæres bort,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 Og du må si: Hvorledes har jeg kunnet hate tukt, og hvorledes har mitt hjerte kunnet forakte tilrettevisning,
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 så jeg ikke hørte på dem som lærte mig, og ikke bøide mitt øre til dem som veiledet mig!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Nær var jeg kommet i den største ulykke midt i forsamlingen og menigheten.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drikk av din egen brønn, drikk rinnende vann av din egen kilde!
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Skulde vel dine kilder strømme ut på gaten, dine bekker på torvene?
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 La dem være for dig alene og ikke for fremmede sammen med dig!
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Din kilde være velsignet, gled dig i din ungdoms hustru!
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Den elskelige hind og den yndefulle stengjet! Hennes barm kvege dig til enhver tid, av hennes kjærlighet være du alltid drukken!
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Hvorfor, min sønn, skulde du da være drukken av attrå efter en annen manns hustru og favne en fremmed kvinnes barm?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 For en manns veier ligger åpne for Herrens øine, og Herren jevner alle hans stier.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 Den ugudelige fanges i sine egne misgjerninger, og han holdes fast i sin egen synds snarer.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Han må dø, fordi han ikke lot sig tukte, og for sin store dårskaps skyld tumler han og faller.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
