Salomos Ordsprog 14
1 Kvinners visdom bygger sitt hus, men dårskap river det ned med sine hender.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Den som vandrer i opriktighet, frykter Herren; men den som går krokveier, forakter ham.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 I dårens munn er et ris for hans overmot, men de vises leber er deres vern.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Hvor det ingen okser er, der er krybben tom; men rikelig vinning kommer ved oksens kraft.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Trofast vidne lyver ikke, men den som taler løgn, er et falskt vidne.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Spotteren søker visdom, men finner den ikke; men for den forstandige er kunnskap lett å vinne.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Når du går fra en dåre, har du ikke funnet forstand på hans leber.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Den klokes visdom er at han forstår sin vei, men dårers dårskap er at de bedrar sig selv.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Dårer spottes av sitt eget skyldoffer, men blandt de opriktige råder Guds velbehag.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Hjertet kjenner sin egen bitre smerte, og i dets glede blander ingen fremmed sig.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 De ugudeliges hus skal ødelegges, men de opriktiges telt skal blomstre.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Mangen vei tykkes en mann rett, men enden på det er dødens veier.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Endog under latter har hjertet smerte, og enden på gleden er sorg.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Av sin ferd skal den frafalne mettes, og en god mann holder sig borte fra ham.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Den enfoldige tror hvert ord, men den kloke akter på sine skritt.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 Den vise frykter og holder sig fra det onde, men dåren er overmodig og trygg.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Den bråsinte gjør dårskap, og en svikefull mann blir hatet.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 De enfoldige har fått dårskap i arv, men de kloke krones med kunnskap.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 De onde må bøie sig for de gode, og de ugudelige ved den rettferdiges porter.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Endog av sin venn blir den fattige hatet; men de som elsker en rik, er mange.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Den som forakter sin næste, synder; men salig er den som ynkes over arminger.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Skal ikke de fare vill som tenker ut det som ondt er? Men miskunnhet og trofasthet times dem som optenker godt.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 Ethvert møiefullt arbeid gir vinning, men tomt snakk fører bare til tap.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 De vises rikdom er deres krone, men dårenes dårskap er og blir dårskap.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Et sanndru vidne frelser liv, men den som taler løgn, er full av svik.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Den som frykter Herren, har et sterkt vern, og for hans barn skal Herren være en tilflukt.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Å frykte Herren er en livsens kilde, så en slipper fra dødens snarer.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 Meget folk er kongens ære, men mangel på folk er fyrstens fall.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Den langmodige har stor forstand, men den bråsinte viser stor dårskap.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Et saktmodig hjerte er legemets liv, men hissighet er råttenhet i benene.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Den som trykker en arming, håner hans skaper, men den som har medynk med den fattige, ærer skaperen.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 Når ulykken rammer den ugudelige, kastes han over ende; men den rettferdige er frimodig i døden.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 I den forstandiges hjerte holder visdommen sig stille, men i dårers indre gir den sig til kjenne.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Rettferdighet ophøier et folk, men synden er folkenes vanære.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 En klok tjener vinner kongens yndest, men over en dårlig tjener kommer hans vrede.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
