< Salomos Ordsprog 13 >

1 En vis sønn hører på sin fars tilrettevisning, men en spotter hører ikke på irettesettelse.
A bölcs fiú hallgatott atyja oktatására, de a csúfoló nem hallgatott dorgálásra.
2 Av sin munns frukt nyter en mann godt, men de troløses hu står til vold.
Szájának gyümölcséből eszik jót a férfi, de a hűtlenkedők lelke erőszak.
3 Den som vokter sin munn, bevarer sitt liv; den som lukker sine leber vidt op, ham blir det til ulykke.
A ki megóvja száját, megőrzi lelkét, de a ki fölszakítja ajkait, számára rettegés!
4 Den late attrår og får intet, men de flittige næres rikelig.
Kivánkozik, de hiába, a restnek lelke, de a szorgalmasak lelke bőségben részesül.
5 Den rettferdige hater løgnaktige ord, men den ugudelige gjør det som ondt og skammelig er.
Hazug szót gyűlöl az igaz, de a gonosz megszégyenít és meggyaláz.
6 Rettferdighet verner den som lever ustraffelig, men ugudelighet feller den som gjør synd.
Az igazság megőrzi a gáncstalan útút, de a gonoszság megdönti a vétkest.
7 Den ene ter sig som en rik mann og har dog slett ingen ting, og den andre ter sig som en fattig mann og har dog meget gods.
Van a ki gazdagnak tetteti magát, de nincs semmije, a ki szegénynek tetteti magát, s nagy vagyona van.
8 En manns rikdom er løsepenger for hans liv, men den fattige er det ingen som truer.
Az ember lelkének váltsága a gazdagsága, de a szegény nem hallgatott dorgálásra.
9 De rettferdiges lys skinner lystig, men de ugudeliges lampe slukner.
Az igazak világossága vígan ég, de a gonoszok mécsese kialszik.
10 Ved overmot voldes bare trette, men hos dem som lar sig råde, er visdom.
Kevélységgel csak czivódás okoztatik, de a tanácskozóknál bölcsesség van.
11 Lett vunnet rikdom minker, men den som samler litt efter litt, øker sitt gods.
Hiábavalóság által szerzett vagyon kevesbedik, de a ki markonként gyűjt, gyarapít.
12 Langvarig venting gjør hjertet sykt, men et opfylt ønske er et livsens tre.
Halogatott várakozás beteggé teszi a szívet, de élet fája a bekövetkezett kívánság.
13 Den som forakter ordet, ødelegger sig selv; men den som frykter budet, han får lønn.
A ki gúnyolja az igét, leköttetik neki, de a ki féli a parancsot, az megjutalmaztatik.
14 Den vises lære er en livsens kilde, ved den slipper en fra dødens snarer.
A bölcsnek tanítása életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
15 Ved god forstand vinner en menneskenes yndest, men de troløses vei er hård.
Igazi eszesség kegyet szerez, de a hűtlenkedők útja kemény.
16 Hver den som er klok, går frem med forstand, men en dåre utbreder dårskap.
Minden okos tudással cselekszik, de a balga kitárja az oktalanságot.
17 Et ugudelig sendebud faller i ulykke, men et trofast bud er lægedom.
Gonosz követ bajba esik, de gyógyítás hűséges küldött.
18 Armod og skam får den som ikke vil vite av tukt; men den som akter på refselse, blir æret.
Szegénységet és szégyent ér, a ki elveti az oktatást, de a ki megőrzi a feddést, tiszteltetik.
19 Opfylt ønske er søtt for sjelen, men å holde sig fra det onde er en vederstyggelighet for dårer.
Megvalósult kívánság kellemes a léleknek, de utálata a balgáknak kerülni a rosszat.
20 Søk omgang med de vise, og du skal bli vis; men dårers venn går det ille.
A ki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, de a ki balgákkal társul, rosszul jár.
21 Ulykke forfølger syndere, men rettferdige lønnes med godt.
A vétkeseket üldözi a rosszaságuk, de az igazaknak jóval fizetnek.
22 Den gode efterlater arv til barnebarn, men synderens gods er gjemt til den rettferdige.
A jó örököt hagy fiai fiainak, de az igaz számára van eltéve a vétkezőnek vagyona.
23 De fattiges nyland gir meget føde; men mangen rykkes bort fordi han ikke gjør det som rett er.
Bő eleséget terem a szegények ugara, de van, a ki tönkre jut jog híján.
24 Den som sparer sitt ris, hater sin sønn; men den som elsker ham, tukter ham tidlig.
A ki visszatartja vesszejét, gyűlöli fiát, de a ki szereti, idején keresi föl fenyítéssel.
25 Den rettferdige eter så han blir mett, men de ugudeliges buk blir tom.
Az igaz eszik lelke jóllaktáig, de a gonoszok hasa hiányt érez.

< Salomos Ordsprog 13 >