Salomos Ordsprog 1
1 Ordsprog av Salomo, Davids sønn, Israels konge.
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Av dem kan en lære visdom og tukt og å skjønne forstandige ord;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 av dem kan en motta tukt til klokskap og lære rettferdighet og rett og rettvishet;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 de kan gi de enfoldige klokskap, de unge kunnskap og tenksomhet.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Den vise skal høre på dem og gå frem i lærdom, og den forstandige vinne evne til å leve rett.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Av dem kan en lære å forstå ordsprog og billedtale, vismenns ord og deres gåter.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Å frykte Herren er begynnelsen til kunnskap; visdom og tukt foraktes av dårer.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Hør, min sønn, på din fars tilrettevisning og forlat ikke din mors lære!
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 For de er en fager krans for ditt hode og kjeder om din hals.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Min sønn! Når syndere lokker dig, da samtykk ikke!
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Når de sier: Kom med oss! Vi vil lure efter blod, sette feller for de uskyldige uten grunn;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 vi vil sluke dem levende som dødsriket, med hud og hår, likesom det sluker dem som farer ned i graven; (Sheol h7585)
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 vi vil finne alle slags kostelig gods, fylle våre hus med rov;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 du skal få kaste lodd om det med oss, vi skal alle ha samme pung -
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 slå da ikke følge med dem, min sønn, hold din fot borte fra deres sti!
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 For deres føtter haster til det onde, og de er snare til å utøse blod;
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 til ingen nytte blir garnet utspent så alle fuglene ser det;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 de lurer efter sitt eget blod, de setter feller for sig selv.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Så går det hver den som søker urettferdig vinning; den tar livet av sine egne herrer.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Visdommen roper høit på gaten, den lar sin røst høre på torvene;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 på hjørnet av larmfylte gater roper den, ved portinngangene, rundt omkring i byen taler den og sier:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Hvor lenge vil I uforstandige elske uforstand og spotterne ha lyst til spott og dårene hate kunnskap?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Vend om og gi akt på min tilrettevisning! Da vil jeg la min ånd velle frem for eder, jeg vil kunngjøre eder mine ord.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Fordi jeg ropte, og I ikke vilde høre, fordi jeg rakte ut min hånd, og ingen gav akt,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 fordi I forsmådde alle mine råd og ikke vilde vite av min tilrettevisning,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 så vil også jeg le når ulykken rammer eder, jeg vil spotte når det kommer som I reddes for,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 når det I reddes for, kommer som et uvær, og eders ulykke farer frem som en stormvind, når trengsel og nød kommer over eder.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Da skal de kalle på mig, men jeg svarer ikke; de skal søke mig, men ikke finne mig.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Fordi de hatet kunnskap og ikke vilde frykte Herren,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 fordi de ikke vilde vite av mitt råd og foraktet all min tilrettevisning,
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 derfor skal de ete frukten av sine gjerninger, og av sine onde råd skal de mettes.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 For de uforstandiges selvrådighet dreper dem, og dårenes trygghet ødelegger dem;
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 men den som hører på mig, skal bo trygt og leve i ro uten frykt for ulykke.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
