Salomos Ordsprog 1
1 Ordsprog av Salomo, Davids sønn, Israels konge.
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Av dem kan en lære visdom og tukt og å skjønne forstandige ord;
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 av dem kan en motta tukt til klokskap og lære rettferdighet og rett og rettvishet;
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 de kan gi de enfoldige klokskap, de unge kunnskap og tenksomhet.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Den vise skal høre på dem og gå frem i lærdom, og den forstandige vinne evne til å leve rett.
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Av dem kan en lære å forstå ordsprog og billedtale, vismenns ord og deres gåter.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 Å frykte Herren er begynnelsen til kunnskap; visdom og tukt foraktes av dårer.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Hør, min sønn, på din fars tilrettevisning og forlat ikke din mors lære!
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 For de er en fager krans for ditt hode og kjeder om din hals.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Min sønn! Når syndere lokker dig, da samtykk ikke!
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Når de sier: Kom med oss! Vi vil lure efter blod, sette feller for de uskyldige uten grunn;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
12 vi vil sluke dem levende som dødsriket, med hud og hår, likesom det sluker dem som farer ned i graven; (Sheol h7585)
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 vi vil finne alle slags kostelig gods, fylle våre hus med rov;
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 du skal få kaste lodd om det med oss, vi skal alle ha samme pung -
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 slå da ikke følge med dem, min sønn, hold din fot borte fra deres sti!
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 For deres føtter haster til det onde, og de er snare til å utøse blod;
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 til ingen nytte blir garnet utspent så alle fuglene ser det;
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 de lurer efter sitt eget blod, de setter feller for sig selv.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Så går det hver den som søker urettferdig vinning; den tar livet av sine egne herrer.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Visdommen roper høit på gaten, den lar sin røst høre på torvene;
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 på hjørnet av larmfylte gater roper den, ved portinngangene, rundt omkring i byen taler den og sier:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Hvor lenge vil I uforstandige elske uforstand og spotterne ha lyst til spott og dårene hate kunnskap?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Vend om og gi akt på min tilrettevisning! Da vil jeg la min ånd velle frem for eder, jeg vil kunngjøre eder mine ord.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Fordi jeg ropte, og I ikke vilde høre, fordi jeg rakte ut min hånd, og ingen gav akt,
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 fordi I forsmådde alle mine råd og ikke vilde vite av min tilrettevisning,
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 så vil også jeg le når ulykken rammer eder, jeg vil spotte når det kommer som I reddes for,
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 når det I reddes for, kommer som et uvær, og eders ulykke farer frem som en stormvind, når trengsel og nød kommer over eder.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Da skal de kalle på mig, men jeg svarer ikke; de skal søke mig, men ikke finne mig.
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Fordi de hatet kunnskap og ikke vilde frykte Herren,
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 fordi de ikke vilde vite av mitt råd og foraktet all min tilrettevisning,
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 derfor skal de ete frukten av sine gjerninger, og av sine onde råd skal de mettes.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 For de uforstandiges selvrådighet dreper dem, og dårenes trygghet ødelegger dem;
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 men den som hører på mig, skal bo trygt og leve i ro uten frykt for ulykke.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
