Klagesangene 3
1 Jeg er den mann som har sett elendighet under hans vredes ris.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Mig har han ledet og ført i mørke og ikke i lys.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Bare mot mig vender han atter og atter sin hånd den hele dag.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Han lot mitt kjøtt og min hud fortæres; han knuste mine ben.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Han bygget en mur mot mig og omringet mig med bitterhet og møie.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 På mørke steder lot han mig bo som de for lenge siden døde.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Han murte igjen for mig, så jeg ikke kan komme ut; han gjorde mine lenker tunge.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Om jeg enn ropte og skrek, lukket han sitt øre for min bønn.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Han tilmurte mine veier med hugne stener, mine stier gjorde han krokete.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 En lurende bjørn var han mot mig, en løve i skjul.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Mine veier gjorde han til avveier, han sønderrev mig og ødela mig.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Han spente sin bue og stilte mig op til mål for sin pil.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Han lot sitt koggers sønner fare inn i mine nyrer.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Jeg er blitt til latter for alt mitt folk, til en spottesang for dem hele dagen.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Han mettet mig med bitre urter, han gav mig rikelig malurt å drikke.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Han knuste mine tenner, han gav mig småsten å ete, han trykte mig ned i asken.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Du forkastet mig og tok bort min fred; jeg glemte det som godt er,
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 og jeg sa: Det er forbi med min kraft og mitt håp til Herren.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Kom i hu min elendighet og min landflyktighet - malurt og galle!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Min sjel kommer det i hu og er nedbøiet i mig.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Dette vil jeg ta mig til hjerte, derfor vil jeg håpe:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Herrens miskunnhet er det at det ikke er forbi med oss; for hans barmhjertighet har ennu ikke ende.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Den er ny hver morgen, din trofasthet er stor.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Herren er min del, sier min sjel; derfor håper jeg på ham.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Herren er god mot dem som bier efter ham, mot den sjel som søker ham.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Det er godt at en bier i stillhet efter Herrens frelse.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Det er godt for en mann at han bærer åk i sin ungdom,
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 at han sitter ene og tier, når han legger byrder på ham,
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 at han trykker sin munn i støvet og sier: Kanskje det ennu er håp -
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 at han vender sitt kinn til den som slår ham, lar sig mette med hån.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 For Herren forkaster ikke til evig tid,
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 men om han bedrøver, så forbarmer han sig igjen efter sin rike miskunnhet;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 for det er ikke av hjertet han plager eller bedrøver menneskenes barn.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Når nogen knuser alle jordens fanger under sine føtter,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 bøier mannens rett for den Høiestes åsyn
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 eller gjør en mann urett i hans sak - mon Herren ikke ser det?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Hvem talte så det skjedde, uten at Herren bød det?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Er det ikke fra den Høiestes munn både de onde og de gode ting utgår?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Hvorfor klager et menneske som lever? Enhver klage over sin egen synd!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 La oss ransake våre veier og granske dem, og la oss vende om til Herren!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 La oss løfte vårt hjerte og våre hender til Gud i himmelen!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Vi har syndet og vært gjenstridige; du har ikke tilgitt.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Du innhyllet dig i vrede og forfulgte oss; du slo ihjel, du sparte ikke.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Du innhyllet dig i skyer, så ingen bønn trengte igjennem.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Til skarn og utskudd gjorde du oss midt iblandt folkene.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 De spilte op sin munn mot oss alle våre fiender.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Gru og grav er blitt oss til del, ødeleggelse og undergang.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Bekker av tårer rinner fra mitt øie fordi mitt folks datter er gått under.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mitt øie rinner og har ikke ro, det får ingen hvile,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 før Herrens øie ser ned fra himmelen.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mitt øie volder min sjel smerte for alle min stads døtres skyld.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Hårdt jaget de mig som en fugl de som var mine fiender uten årsak.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 De vilde gjøre ende på mitt liv, de vilde kaste mig i brønnen, og de kastet sten på mig.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Vannene strømmet over mitt hode; jeg sa: Jeg er fortapt.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Jeg påkalte ditt navn, Herre, fra den dypeste brønn.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Du hørte min røst; lukk ikke ditt øre for mitt rop, men la mig få lindring!
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Du var nær den dag jeg kalte på dig; du sa: Frykt ikke!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Herre, du har ført min sjels sak, du har frelst mitt liv.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Herre, du har sett den urett jeg har lidt; døm i min sak!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Du har sett all deres hevn, alle deres onde råd mot mig.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Du har hørt deres hån, Herre, alle deres onde råd mot mig,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 mine motstanderes tale og deres tanker mot mig den hele dag.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Akt på dem når de sitter, og når de står op! De synger spottesanger om mig.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Du vil gjøre gjengjeld mot dem, Herre, efter deres henders gjerning.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Du vil legge et dekke over deres hjerte, din forbannelse vil bli dem til del.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Du vil forfølge dem i vrede og ødelegge dem, så de ikke mere finnes under Herrens himmel.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
