Jobs 6
1 Da tok Job til orde og sa:
Felelt Jób és mondta:
2 Gid min gremmelse blev veid, og min ulykke samtidig lagt på vekten!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For nu er den tyngre enn havets sand; derfor var mine ord tankeløse.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For den Allmektiges piler sitter i mig, og min ånd drikker deres gift; Guds redsler stiller sig op imot mig.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Skriker vel et villesel midt i det grønne gress? Eller brøler en okse foran sitt fôr?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Hvem vil ete det som det ingen smak er i, uten salt? Eller er det smak i eggehvite?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 Det byr mig imot å røre ved det; det er for mig som utskjemt mat.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Gid min bønn måtte bli hørt, og Gud vilde opfylle mitt håp!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Og måtte det behage Gud å knuse mig, å slippe løs sin hånd og avskjære min livstråd!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Da hadde jeg ennu en trøst, og jeg skulde springe av glede midt i den skånselløse smerte; for jeg har ikke fornektet den Helliges ord.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 Hvad kraft har jeg, så jeg kunde holde ut, og hvad blir enden med mig, så jeg kunde være tålmodig?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Er da min kraft som stenens kraft? Eller er mitt kjøtt av kobber?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Er jeg da ikke aldeles hjelpeløs? Er ikke all utsikt til frelse fratatt mig?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 Den ulykkelige burde møte kjærlighet hos sin venn, selv om han opgir frykten for den Allmektige.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Men mine brødre har sviktet som en bekk, som strømmer hvis vann skyller over,
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 som er grumset av is, og som det skjuler sig sne i;
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 men på den tid de treffes av solens glød, tørkes de ut; når det blir hett, svinner de bort.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Karavaner som er på veien til dem, bøier av; de drar op i ørkenen og omkommer.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Temas karavaner speidet efter dem, Sjebas reisefølger satte sitt håp til dem;
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 de blev til skamme, fordi de stolte på dem; de kom dit og blev skuffet.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Således er I nu blitt til intet; I ser ulykken og blir redde.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Har jeg vel bedt eder at I skulde gi mig noget eller bruke noget av eders gods til beste for mig,
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 at I skulde frelse mig av fiendens hånd og løskjøpe mig fra voldsmenn?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Lær mig, så skal jeg tie, og vis mig hvori jeg har faret vill!
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Hvor kraftige er ikke rettsindige ord! Men hvad gagn er det i en refselse fra eder?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Tenker I på å refse ord? Ord av en fortvilet mann hører jo vinden til.
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Endog om en farløs kunde I kaste lodd og kjøpslå om eders venn.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Men gjør nu så vel å se på mig! Skulde jeg vel ville lyve eder midt op i ansiktet?
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Vend om, la det ikke skje urett! Vend om, jeg har ennu rett i dette.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Er det urett på min tunge, eller skulde min gane ikke merke hvad som er ondt?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
